Vízügyi Közlemények, 1970 (52. évfolyam)

2. füzet - Balogh János: Az öntözőművek méretezése növénytermesztési alapon (első rész)

•190 Balogh János így: arid éghajlat alatt az öntözés a mezőgazdaság alapfeltétele lévén, csupán 100%-os beöntözöttségi arány képzelhető el a mezőgazdasági üzemen belül is. A semiarid és subhumid éghajlatú tájakon azonban — és ezek közé tartozik hazánk is — rendkívül széles határok között mozoghat az öntözési üzemek beöntözöttségi aránya. Végül humid éghajlat alatt a vízrendezett területek dominálnak. Általánosságban minél intenzivebb gazdálkodást folytat egy üzem, és minél inkább az midit ás felé hajló éghajlat alatt térid el, annál nagyobb beöntözöttségi arány kialakítása az indokolt. Ezzel szemben minél inkább extenzív valamely gazdaság és minél inkább hajlik a humiditás felé, az átlagos időjárás annál kevesebb növénykultúra esetében fizetődik ki az öntözés bevezetése. П. AZ ÖNTÖZÉSI MŰVEK MÉRETEZÉSE A NÖVÉNYTERMESZTÉS VÍZIGÉNYE ALAPJÁN A vízkivételi művek és a vizet továbbító hálózat teljesítőképességének meghatározása az öntözőgazdálkodás eredményessége szempontjából rendkívüli jelentőségű. Sikeres, nagy terméseket biztosító öntözőgazdálkodás csak olyan öntözőtelepeken, fürtökben és rendszerekben valósítható meg, ahol a vízellátás — még a mértékadónak vett időjárási helyzetekben is — fedezni tudja az öntözött növénykultúrák vízigényét. Az öntözőművek teljesítőképességének meghatározásánál azonban aszerint, hogy vízkivételi műről, szétosztó, vagy szállító műről, vagy táblát ellátó öntözőcsatornáról, vagy -csőről van szó, eltérő elveket kell követni, illetve eltérő meggondolásokkal célszerű élni. I. Öntöző vízkivételi művek méretezése a növénytermesztés igényei alapián Akár öntözőtelep, akár öntözőfürt, vagy öntözőrendszer vízkivételi müvének teljesítőképességét kell meghatározni, a kiindulási alapot az öntözendő terület művelési ágai, várható vetésforgói, vagv vetésszerkezete adja. Figyelembevéve az öntözendő terület talajtípusait és éghajlatát, meg kell határozni az öntözendő növények optimális vagy leggazdaságosabb vízfogyasztását, és a mértékadó gyakoriságú természetes vízellátottságot. A két érték különbsége megadja a vizsgált növénykultúra öntözővíz-igényét. Vagyis V»i = Vf—

с Az egyes növények így adódó öntözővíz-igényét az öntözési normák (öntözővízadagok) és az öntözési idémjnormák határozzák meg. Ugyanaz a növény öntözési normája és idénynormája az öntözött terület talajának és éghajlatának függvényében jelentős változásokat mutathat. A különböző növényekből eltérő arányokban összetett vetésforgóknak, illetve vetésszerkezeteknek öntözővíz-igénye további döntő eltérésnek lehet a forrása. Az öntözendő terület várható vetésszerkezetének ismeretében az adott talaj és éghajlati viszonyok között szükséges öntözések időpontjait és vízadagjait rögzíteni kell ahhoz, hogy az öntözések vízhozamigénye megállapítható legyen. Az irodalomban megtalálható különféle öntözési normatáblázatok adatai azonban válogatás és értékelés nélkül mechanikusan nem alkalmazhatók a tervezésnél, mert sok hibaforrása lehet az öntözési üzem során.