Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Filipkowski Andrzej: A vízgazdálkodási mérleg időszerű kérdései Lengyelországban

8 Filipkowszki, Andrzej Az adott feladatban, többek között, a tározók szelvényét — azaz az adott teriilet azon pontjait, amelyeken a tározók a legjobban elhelyezhetők — mérlegszelvényeknek kell tekintenünk. Ezeknek a szelvényeknek a kiválasztása rendszerint több szempont alapján történik, amelyek közül a legfontosabbak : a víztározás lehetőleg kis költsége, a víztározó megfelelő elhelyezése a vízhiányok jelentkezésének helyeihez képest, valamint a tározó helyének hidrológiai viszonyai. A kiindulási adatokat az (1) képlettel számítjuk. A feladat pontos meghatározásához meg kell még állapítani az — egyelőre ismeretlen — tározók üzemi módját. Alapvető feltétel, hogy a tározóknak minden egyes mérlegszelvényben biztosítaniuk kell a számításba vett vízigények teljes kielégítését, figyelembe véve az igények időbeni változását is. A tározók célja tehát a vízkészletek időbeli eloszlásának olyan átalakítása, amely megfelel a terület vízhasználatai részéről támasztott vízigények időfüggvényének. Ha valamely vízhasználó szelvényében a vízkészlet nem elégíti ki a vízigényt, a vízhiányt a vízgyűjtőterület egy vagy több tározójából lehet pótolni. Az utóbbi esetben azt mondjuk, hogy a tározók együttműködnek az adott fogyasztó vízhiányának a fedezésében. E tározók üzemrendjének a meghatározásához megállapítjuk az ún. együttműködési tényezőket, azaz azokat a •— nem negatív, egységnél kisebb —- számokat, amelyek kifejezik, hogy a vízhiány mekkora részét fedezik az egyes együttműködő tározók. Feltételezzük, hogy minden egyes tározó tetszőleges számú vízhasználó vízhiányának fedezésében képes közreműködni, továbbá egyes vízhasználók vízigényét akár teljes egészében is fedezheti. A tározók legelőnyösebb üzemrendjének megválasztásához az együttműködési tényezők időbeli változását is ismernünk kell. Érthető szempontokból feltételezzük, hogy az együttműködési tényezők a vízgazdálkodási mérleg összeállításához alapul vett (rendszerint egyhónapos) időszakokon belül állandóak. Ha valamely tározó több vízhasználó vízhiányának fedezésében vesz részt, az együttműködési tényezők időbeli változása mindegyiknél a többiekétől független és teljesen tetszőleges lehet. A vízhiányos vízhasználók és a tározószelvények fentiek szerinti egymáshoz rendelése után egymással együttműködő tározók csoportját kapjuk, ugyanakkor viszont az egyes csoportok egymással nem működnek együtt. így a tározói koncepciót minden egyes csoportra külön, azaz az alábbi feltételeket kielégítő területek mindegyikére külön-külön határozhatjuk meg: a) Az előforduló vízhiányok fedezésében a területen levő minden egyes tározó együttműködik a területen található tározóknak legalább egyikével. b) Egyetlen tározó sem működik együtt a vizsgált területen kívül fekvő tározóval. c) A terület valamennyi tározóját nem tartalmazó tetszőleges területrész nem teljesíti az a) és b) feltételeket. A fenti feltételeket teljesítő területeket a tározók együttműködési területének fogjuk nevezni. Meg kell még határozni a tározó működési módját, azaz azokat az elveket, amelyek szerint a tározókból való vízleeresztést szabályozzuk. Ezek az elvek, a tározók együttműködésének céljáról fentebb mondottakkal összhangban, a következők: a) Ha a tározó nincs teljesen feltöltve, csak akkor bocsátanak le belőle vizet, ha valamelyik olyan vízhasználó szelvényében mutatkozik vízhiány, amelynek víz-