Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
1. füzet - Filipkowski Andrzej: A vízgazdálkodási mérleg időszerű kérdései Lengyelországban
Hozzászólás: A vízgazdálkodási mérleg Lengyelországban 7 valamint a víztározókban visszatartott készletértékek algebrai összegeként számítjuk. A Z, U, Zj, Z'i összeadandók — a 2. részben előadott gondolatoknak megfelelően — összekapcsolják a felszíni vízkészlet mérlegét a felszín alatti vízkészlet mérlegével. Mivel a felszín alatti eredetű használt vizek és a bányavizek a folyó vizét szaporítják, a Z, Z,, Z'i értékek a mérleg egyenlegét növelik. Előfordulhat, hogy a felszín alatti víz kitermelése a folyómederből való talajvíz-táplálást okoz, tehát a folyó vízhozamát is csökkenti. Ezért a (2) képlet szerint a mérleg egyenlegét csökkentő U értéket is figyelembe kellene venni. Ennek az értéknek a folyó egyes szelvényeire való meghatározása azonban körülményes,mert az ország egész területére kiterjedő részletes vízföldtani tanulmányokat tenne szükségessé. Éppen ezért Lengyelország jelenlegi vízmérleg-gyakorlatában az U értéket mellőzzük és mindaddig kénytelenek vagyunk mellőzni, amíg a megfelelő vízföldtani vizsgálatokat el nem végzik. Tudatában kell azonban lennünk annak, hogy az U érték elhanyagolása a vízgazdálkodási mérleg eredményét torzítja. A vizsgált szelvényhez tartozó vízgyűjtőterületen történő vízelhasználások csökkentik a folyó vízkészletét, ezért a (2) képletben, megfelelő előjellel, figyelembe vettük őket. Egyes esetekben S t a vizsgált vízgyűjtőn kívüli területre vezetett vízhozamot is jelenthet. A vízátvezető csatorna vízkivétele helyén mindig fel kell venni mérlegszelvényt, egyrészt annak az ellenőrzésére, hogy a folyónak ebben a szelvényében a víz mennyisége a jövőben is elég lesz-e, másrészt a vízátvezetés okozta vízkészletváltozásoknak az alsóbb szelvények vízmérlegében való számításba vétele céljából. 3. A vízmérlegmodell alkalmazása: Víztározó-rendszer méretezése A vízgazdálkodási mérleg segítségével minden egyes mérlegszelvényhez tartozó vízgyűjtőre vonatkozóan megállapíthatjuk a vízhiány területi és időbeli eloszlását. Ennek ismerete a vízhiány kiküszöbölésének módjára vonatkozó döntések alapja. Ebből a szempontból a vízmérlegszámítás szorosan kapcsolódik azokhoz a műszaki elgondolásokhoz, amelyek az adott területen levő összes vízhasználó leendő vízigényének kielégítését célozzák. Vízgazdálkodási mérlegen sokszor nem csupán a várható vízigényeknek a hasznosítható vízkészlettel való összehasonlítását, hanem a vízmérleggel kimutatott vízhiányt kiküszöbölő beruházások tervezését is értjük. Az alábbiakban a vízhiány fedezését célzó tározókoncepciók meghatározásának módszerét körvonalazzuk. A módszer alkalmazásakor a szükséges tározótérfogatok számítását a vízmérlegszámításokkal egyidejűleg végezhetjük, ami a vízgazdálkodási mérleg alapvető céljának -a vízkészlet-gazdálkodás távlati megtervezésének — megvalósításához szükséges eszköz- és időráfordítást csökkenti. A vízhiány kiküszöbölését szolgáló egyik alapvető eszköz víztározók építése a vizsgált területen. E tározók a vízbő időszakokban felfogják a vizet, hogy a tározott vízmennyiséget a vízhiányos időszakokban a vízkészletek megfelelő növelésére lehessen felhasználni. Mellőzzük most — mint a lengyel viszonyok között viszonylag ritka megoldást — a vízgyűjtőterületek közötti vízátvezetést, és csak azzal az esettel foglalkozzunk, amikor minden vízhiányt az adott vízgyűjtőterületen levő tározók fognak fedezni. A megoldás általánosítása arra az esetre, amikor egyidejűleg a vízgyűjtőterületek között vízátvezetés is történik, viszonylag egyszerű.
