Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

VÍZHOZAMMÉITÖ MÜTÁKGYAK TEUAIÉSZETES KISVÍZFOLYÁSOKON: BÁRÁNYI SÁNDOR

1 A vízhozamstatisztika készítésének alapfeltétele hogy a vízállás-vízhozam közötti kapcsolat szoros és meghatározott időn belül állandó legyen. A kapcsolatot akkor tekintjük szorosnak, ha a mért vízhozamoknak a vízhozamgörbe körüli átlagos, relatív szórása alatta marad a 10%-nak. Amennyiben a vízállás-vízhozam közötti kapcsolat időről időre változik, szükséges hogy a különböző időszakokra érvényes kapcsolatokat meghatározzák, ami csak nagyszámú vízhozammérés és hosszadalmas feldolgozási munka alapján hajtható végre. Hazai viszonylatban hosszú időszakra (több évre) érvényes igen szoros kapcsolat áll fenn a vízállás és vízhozam között a IJuna, Tisza, valamint ezek elsőrendű mellékfolyóinak (Rába, Kapós, Szamos, Túr, Sajó, Zagyva Körösök, Maros) vízmérce szelvényeiben. Kisebb vízfolyások (Répce, Galga, Kerka, Bózsva, Eger, Tarna stb.). szelvényeiben azonban csak rövid időre (1—2 hónap), vagy csak egy-egy árhullám levonulásának idejére érvényes vízhozamgörbe szerkeszthető, mivel ezek változó medrűek. Egyes árhullámok is megváltoztathatják a leíolyási viszonyokat, megváltozhat a meder alakja, mérete, érdessége, a vízszín esése és ezek függvényében megváltozhatnak a sebességviszonyok is. A változások a vízjárás hatásától függetlenül a mederben lejátszódó szakaszos, vegetáció hatására is bekövetkezhetnek. Ezeknek a változásoknak a hatása miatt kisvízfolyásokra nem tehet hosszabb időre érvényes vízállás-vízhozam kapcsolatot meghatározni. A fentiekből következik, hogy kisvízfolyásainkra vízhozamslatisztika az ismertetett módon csakis nagyszámú észlelési és mérési adat (vízállás, vízhozam, középsebesség, szelvényterület stb.) birtokában oldható meg. A külföldi és hazai szakembereket azonban régen foglalkoztatta olyan mesterséges szelvény kialakítása, ahol a vízállás-vízhozam közötti kapcsolatot befolyásol» tényezők hatása kiküszöbölhető. így születtek a külföldi és hazai irodalomból jól ismert javaslatok a különböző típusú mederrögzítésekre, kontrollszelvényekre, mérőszelvényekre, fenékküszöbökre, mérőbukókra vagyis a vízhozammérő műtárgyak kialakítására. Az első mérőbukókat a mezőgazdasági vízhasznosítás céljára létesített szabályos keresztmetszetű öntözőcsatornák vízszállításának mérésére építették laboratóriumi modellkísérletek alapján. A természetes vízfolyásokon pedig, 1955—59-ben épültek az első mérőműtárgyak, azt követően évről évre újabb vízhozammérő műtárgyak létesülnek és napjainkban negyven vízhozammérő műtárgy áll a vízhozamnyilvántartás szolgálatában. Az alábbiakban összefoglaljuk a vízhozammérő műtárgyak üzeme és hitelesítése során szerzett tapasztalatainkat és foglalkozunk a műtárgyak tervezésének és létesítésének kérdéseivel. 1 Bárányi Sándor mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet felszíni vizek főosztályának osztályvezetője (Budapest).