Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
4. füzet - Bogárdi István: Árvédelmi töltések erősítése a legkisebb költséggel
510 A mezőgazdasági vízügyi egységek kapcsolata mérés és egyáltalán a vízgazdálkodási sajátos közgazdasági szemlélet — még hiányosságai ellenére is — jobb, mint 1965-ben volt. Feltétlen érdeme a szerzőnek, hogy a mezőgazdasági vízhasznosítási tevékenység (öntözővíz-szolgáltatás) és más ágazati tevékenységek (melléküzemkörök, segédüzemi ágazatok) egymáshoz való kapcsolódását és azok költségkihatásait mérlegszerűen mutatja be még akkor is, ha a kapcsolatok „kismértékűek". Elismeri, hogy „logikailag jóval több kapcsolat is feltételezhető, de ilyeneket az alkalmazott számviteli nyilvántartásból összeállított modell nem mutathat ki". Kár, hogy a szerző e tekintetben nem fejtette ki bővebben helyesen megkezdett gondolatát. Akár a népgazdaság ágazati rendszerét, akár a társulati és a vízügyi ágazat belső mechanizmusának rendszerét vesszük alapul biztos, hogy több kapcsolat van annál, mint amennyit a cikk bemutat. Vagyis a kapcsolat megvan a számviteli nyilvántartás rendszerétől függetlenül is. Legfeljebb a baj az, hogy a meglevő (nem beszélve az 1965-ös állapotokról) számviteli nyilvántartások, mint segédeszközök, nem teszik még lehetővé a kapcsolatok nyomonkövetését. Szükségesnek tartom a cikk egyik alapgondolatának, nevezetesen a mezőgazdasági vízügyi egységek „profiljának" bővebb magyarázatát is. Köztudott, hogy a vízügyi ágazat egyik alaptevékenységét a mezőgazdasági vízhasznosítást a társulatokon kívül a vízügyi igazgatóságok is végzik. Vagy, ha ügy tetszik, az igazgatóságoknak is van mezőgazdasági vízügyi egységük. Ha tehát a vízügyi főágazaton belül a mezőgazdasági vízhasznosítást országosan és egységesen vizsgáljuk, mind az ágazati, mind a költségkapcsolatok igen érdekes képet mutatnak. Azt látjuk többek között, hogy mig az igazgatóság költségvetési gazdálkodást folytat, addig a pénzügyi és szakmai „köldökzsinórokon" hozzákapcsolódó társulat vállalatszerűén gazdálkodik. Azt hiszem, ez a sajátos kettősség önmagában elég ahhoz, hogy a mezőgazdasági vízhasznosítás közgazdasági problémáit ne csak a társulat szintjén vizsgáljuk. A szerző bemutatja, hogy a társulat öntözővíz-szolgáltatási tevékenysége — a mozgóöntözés kivételével — nem jövedelmező. Ez így igaz, de nemcsak a társulatoknál, hanem az igazgatóságoknál is. Ennek oka viszont nem csupán a vízügyi ágazatban keresendő. A fő ok talán a népgazdaság egy másik fontos ágazatának a mechanizmusában található meg. Ez pedig a mezőgazdaság. Ügy is mondhatnánk, hogy a mezőgazdasági vízhasznosítás piacán vannak még megoldani valók. Vagyis amig a mezőgazdaság jelenlegi árszerkezete nem biztosít olyan bevételtömeget a mezőgazdasági vízfogyasztó üzemnek, hogy a neki eladott vizet annyiért vegye meg, amennyibe legalább a mezőgazdasági vízügyi egységnek mint eladónak kerül, ugyanakkor népgazdasági érdekből és gazdaságpolitikai megfontolásokból a vizet mégis adni kell, de „áron alul", vagyis az eladónak ez a tevékenysége nem lesz „jövedelmező". A szerző ezt a problémát, tehát az öntözési „veszteséget" a melléktevékenységek (szállítás, ipar, építőipar) kapcsán létrejött nyereséggel véli kompenzálni. „Ugyanis ezek a piac ingadozásaival ellentétben igen rugalmasak. .." Ez így önmagában igaz lehetett már 1965-ben is, és feltétlenül igaz ma is, de csak egy bizonyos határig. A mechanizmus ugyanis kedvező lehetőségeket teremtett az ilyen „üzleti játékoknak" is, viszont az ilyen lehetőségek kihasználásának elég sok „kockázatkorláta" van. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek ez irányú törekvéseinek közel kétéves múltja igen sok jó, de legalább annyi rossz eredménnyel járt, (mérleghiány, milliós nagyságrendű gazdasági bírságok, leváltás, stb.). A fő ok : felkészületlenség, álló- és f orgóeszközhiány. De térjünk vissza a cikkben közölt ágazati kapcsolatok mérlegéhez. Tételezzük fel, hogy nevezett társulatnál minden anyagi és személyi feltétel adva van ahhoz, hogy a melléktevékenységek kibontakozhassanak. A modell számait felhasználva és tovább elemezve az látható, hogy a bemutatott kilenc ágazat közül az állami támogatás figyelembevételével jövedelmezőnek mondott ágazatok is gazdaságtalanok. Még érdekesebb képet kapunk, lia a társulat összes termelési értékén belül a különböző ágazatok hozzájárulási arányait súlyozzuk, valamint a különböző ágazatok által élvezett állami támogatások mérvét vizsgáljuk az alábbiak szerint:
