Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Bogárdi István: Árvédelmi töltések erősítése a legkisebb költséggel

Vita 511 Termelési érték Állami Állami támogatás támogatás a termelési Ft % érték Ft % %-ában Öntözőfürt 4 681,6 23 619.0 3 474.5 2 3 641,6 18 262.6 1 2 035,7 11 403.1 2 6 925,3 36 791,9 4 1 552,2 47 33 Mozgó öntözés Fő vízkivétel Árvízvédelem Belvízvédelem 205,3 6 894,5 27 79,2 2 171.2 5 196.3 6 43 25 30 8 49 Üzemi vízrendezés Ipari üzemek Építőipari üzemek Szállító üzem 227,9 7 29 Ágazatok összesen 19 835,3 100 3 326,6 100 17 A táblázatból látható hogy az állami támogatásoknak a termelési érték %-ában kifejezett aránya mindenütt nagyobb, mint az illető ágazatnak az össztermelési értékhez való hozzájárulási aránya. Ez viszont azt is mutatja, hogy az állami támogatóst nem lehet üzemi gazdasági hatékonysági tényezőként kezelni. Legfeljebb üzemi eredménykorrigáló tényezőként. Vagyis a ráfordítás és kibocsátás oldalán jelentkező értékek különbségét hidalja át, hozza azonos szintre, esetleg nyereséget biztosít. Hasonló az üzemi belső megtérüléshez, mely származhat hulladékeladásból, munkásszállás megtérülésből, stb. Azzal a különbséggel, hogy az üzemi belső megtérülés általában az üzem gazdasági rendjének, kialakult állapotának természetes következménye, mig az állami támogatás a gazdasági rendszer és folyamatainak állami beavatkozással történő, mesterségesen kialakult állapota. Magyarul a különböző ágazatok komparatív költségeiből fakadó ráfordítás-árbevétel egyensúlyának árkiegészítéssel történő megtermelése, mely az üzemi eredményekben realizálódik. Az egyensúlyi probléma oka tehát részben a mindenkori árstruktúrában keresendő, ami független az üzem gazdasági hatékonyságától. Azt hiszem, ezekután nyugodtan kijelenthető, hogy az állami támogatás a társulatnál nem az üzem tevékenységének, munkája hatékonyságának egyik részeredménye. Ennélfogva a szerző által közölt gazdasági hatékonysági mutatók legfeljebb jövedelmezőségi mutatók. De ehhez még hozzá kell tenni, hogy ha a képletbe behelyettesítjük az ágazati kapcsolatok mérlegében közölt ágazatok összes adatait és elvégezzük a műveletet mind a ráfordítások, mind a kibocsátások oldaláról nézve az eredmény azonos lesz. És ez alátámasztja az előbb elmondottakat. Nem tudom mit akar mondani a szerző а V/. táblázatban, mikor ,,a közvetlen és teljes ágazati és üzemi hatékonyság mutatóit" határozza meg. De mikor a hatékonysági mutatók kedvezőtlen alakulásának okait keresi és többek között megállapítja, hogy ,,az állami támogatás nélkül a mozgóöntözés kivételével valamennyi főágazat működése gazdaságtalan. Csak állami támogatás mellett jövedelmezők. . alighanem erősen keverednek a gazdaságossági és jövedelmezőségi fogalmak. Ugyanis különösen mikroökonómiai szinten nem biztos, hogy egy tevékenység jövedelmező és egyben gazdaságos is, ugyanakkor lehet hogy gazdaságos és mégsem jövedelmező. Mert a gazdaságosság relatív, míg a jövedelmezőség, mivel az árbevétel és a termelési költségek különbségét jelenti, abszolút fogalom. Vagy jelölhet színvonalat is, ha az üzemi eredményt viszonyítjuk a nettó árbevételhez. Ä gazdaságosság pedig azért relatív, mert meghatározása egyrészt az eredmény és a ráfordítások viszonyításával történik, másrészt azért, mert kiszámításához mindig legalább két változatot kell összehasonlítani. Tehát a jövedelmezőség az eredmények (árbevétel) és a ráfordítások (termelési költség) különbségét jelenti, a gazdaságosság pedig ezek hányadosát. À kettő között eltérés is lehet. Pl. 100,— Ft eredmény és 80,— Ft ráfordítás különbsége ugyanannyi, mint 200,— Ft eredmény és 180,— Ft ráfordítás különbsége, mégis az első változat gazdaságosabb.