Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Bogárdi István: Árvédelmi töltések erősítése a legkisebb költséggel

Vita ÖO'J A szerkesztő mefljejiyzései: A Vízügyi Közlemények 19(58/4. füzetében megjelent, Bogárdi István—Máthé Zoltán: „Árvédelmi töltések védőképességének és a védőképesség gazdaságos növelésének vizsgálata a valószínűségszámítás módszerével" című tanulmány vitát váltott ki, aminek megnyilvánulását — Hernády Alajos és Itess Sándor hozzászólását — a Vízügyi Közlemények 1969/2. füzetében Lettük közzé. A tanulmány szerzőinek a hozzászólásokra adott válaszát fentebb közöltük. A válaszra Ress Sándor, aki a tanulmányt közgazdasági szempontból elemezte és bírálta, viszontválaszt küldött be. Ez a viszontválasz azonban a vitát nem zárta le, hanem közgazdasági vonalon kiszélesítette. Tény az, hogy a tanulmányban közölt számpélda a gazdasági elemzés bemutatására nem megfelelő, mert a IX. táblázatban feltüntetett eredmények és ráfordítások nem összetartozó számértékek, ezért eltorzítják a beruházás eredményességét és így zavart okoznak. Az optimumszámítás eredménye azonban bizonyos feltételek mellett (így 3%-nál kisebb kamat esetén) ennek ellenére helyes. Oka pedig az, hogy az optimum viszonylagos érték és még az egyébként veszteséges változatoknak is van optimális értéke (pl. a viszonylagos legkisebb veszteség helyén). De tény az is, hogy a tanulmány szerzőinek nem lehetett célja a gazdaságossági vizsgálat alapelveinek részletes tisztázása, így az erre vonatkozó bíráló észrevételek csak célszerű kiegészítésnek tekinthetők. Az árvízvédelem fejlesztésének gazdaságosságával kapcsolatos — közgazdasági jellegű — elvi vitát tehát alkalmasabb fórum előtt; nagyobb vitaanyagot rövidebb idő alatt tisztázni tudó és szélesebbkörű közgazdasági szakértő közönség véleményét is vitába állító fórum előtt (pl. társadalmi vonalon, a Magyar Hidrológiai Társaság Vízgazdálkodási Szakosztályának vitaülésén) kell lefolytatni. A tanulmány szerzőinek egyike — e lap hasábjain közölt — más cikkében a műszaki kérdésekkel kapcsolatban megadja a tanulmányban közöltek értelmezését.

1 így a vitát a Vízügyi Közleményekben, a szélesebb körében műszaki közönsége előtt, a hozzászólásokra adott válasszal lezárjuk, de kívánatosnak tartjuk hogy más formában, közgazdasági szakemberek bevonásával, vita tisztázza a szerzők által felvetett kérdés közgazdasági oldalát, HESS SÁNDOR : A MEZŐGAZDASÁGI VÍZÜGYI EGYSÉG EK ÍZEMI KAPCSOLATAINAK ÉS GAZDASÁGI HATÉKONYSÁGÁXAK VIZSGÁLATA (Megjeleni a Vízügyi Közlemények 1969 2 füzetében) Deczki Sándor: Hozzászólás A szerző a Kalocsa és Vidéke Vízgazdálkodási Társulat 1965. évi számviteli adatait használta fel a társulat ágazati kapcsolatok mérlegében és a különböző variációkban elkészített munkatáblázatokban. Tudjuk, hogy a szóban forgó társulat, de valamennyi hasonló is nemcsak 1965ben, hanem még ma is a vállalatszerű gazdálkodás problémájának megoldásával küszködik. A mechanizmus adta lehetőségeket ugyan igyekeznek kihasználni, de mind a vízügyi, mind a népgazdaság ágazati rendszerében elfoglalt helyük mialt még ma is elég sok objektív és szubjektív nehézséggel küszködnek. A 18/1967. (XIII. 1.) I'. M. sz. rendelet alapján megszületett a vízgazdálkodási társulatok kötelező számlakerete, amely már figyelembe veszi a gazdasági reform követelményeit is. Ennek megfelelően tehát célszerűbb lett volna az 11)08. évi tényadatokra építeni a vizsgálatot. Ezáltal munkája már lényegesen modernebb szemléletű, számviteli és költségcsoportosításra épülhetett volna. Hiszen a mostani számlarend, önköltség1 I.ásd :i Vízügyi Közleményeknek ebben az HHib. évi 3. füzetében liogárdi István: „Árvédelmi töltések erősítése legkisebb költséggel" c.cikk (2. bekezdésében)a lábbi sorokat :,,... olyan,az árvízvédelmi vonalak általános, számszerű jellemzésére szolgáló eljárást vezettünk be, amely segítségei nyújt az optimális fejlesztés megállapításához, île nem pótolja a részletes szivárgási, állékonysági stb. méretezést