Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
4. füzet - Bogárdi István: Árvédelmi töltések erősítése a legkisebb költséggel
508 Árvédelmi töltések Mivel a gazdasági erőforrások a gyakorlatban nem korlátlanok a (4) és (5) egyenletek csak az egyes öblözetekre vonatkozó szuboptimumot adják és az országos optimum számításánál a célfüggvényből következik, hogy: Öb'át ii __ 9£áih QEb и,, 9/í, ~ dl( 2 ( } ahol n az öblözetek száma, Véleményünk szerint tehát a tanulmányban bemutatott célfüggvény helyes, mert a vízgazdálkodási elvekkel összhangban van és figyelembe veszi az árvízvédelem sajátosságait. Az idő valóban minden gazdaságossági vizsgálat egyik legkényesebb eleme. Az időtényezőt mint most bemutattuk a hozzászóló tévedésével ellentétben nem hanyagoltuk el, de véleményünk szerint elméleti közgazdasági kutatás szükséges annak érdekében hogy szabatos stohasztíkus dinamikus programozási módszerrel lehessen az árvízvédelem optimális fejlesztését meghatározni. A hozzászólás további része az árterület gazdasági értékelésével foglalkozik. Mint említettük a gazdasági értékelés módszerét készen vettük át és a közölt példához is VITUKI eredményeket használtunk. Arról azonban nincs szó, hogy „elhanyagoljuk az objektív helyzetet" és az öblözet teljes értéknagyságát az árvízvédelem eredményének tekintsük. Az országos vizsgálat végrehajtásához a VI KÖZ egységes módszertani útmutatót dolgozott ki. Ennek alapján az árterület bruttó értékét becsülik és a hidrológiai jelleg (hirtelen vízjárás, hosszú árvízi időtartam, stb.) szerint az eddigi káradatokkal összevetve megállapítják, hogy a különböző szintű árvizek, töltésszakadás esetén a teljes érték hány %-át pusztíthatják el. Ez szélső esetben valóban megközelítheti (a közvetett károkkal együtt) az árterület teljes értékét, (mint pl.: a bogyiszlói öblözetnél, Tolna megye) mig egyébként ,'10 — 40% körül mozog átlagosan. Teljesen objektív most már az a következtetés, hogy az árvízvédelem eredményének ezt az elhárított határértéket tekintjük. A gazdasági értékelés jellegéből adódó bizonytalanságok miatt vigyázni kell arra, hogy ne essünk az álpontosság hibájába. Teljesen felesleges szabatos nemzeti vagyon felmérés végrehajtása, amikor a kártényezők és a közvetett károk értéke korlátozott pontosságú. Úgy véljük, hogy az árszínvonal-változás és az amortizálódott állóeszközök figyelembevétele emiatt nem időszerű. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az árterület gazdasági fejlődési trendjét az adatok hiányában, ha közelítően is, de meg kell becsülni. A Vízügyi Műszaki Tanács árvízvédelmi és folyamszabályozási szakmai tanácsának 1969. évi javaslatával egyetértésben leszögezhetjük: 1. Az árvízvédelem optimális fejlesztésének meghatározása sürgős, halaszthatatlan feladat. 2. A védőképesség eloszlásfüggvény és a védekezési munka alapján objektív alap áll rendelkezésre a munka végrehajtására. 3. A gazdasági értékelés egységes irányelvek szerint országosan elvégezhető, illetve kiegészíthető. 4. A műszaki és gazdasági adatok alapján a vízgazdálkodásban használatos elvek szerint az egyes öblözetek fejlesztésének optimuma megállapítható. 5. Az országos fejlesztés mértékét és sorrendjét ezekből az adatokból dinamikus programozással célszerű meghatározni. Ügy gondoljuk, hogy a hozzászólásra egyértelmű választ adtunk és így igazoltuk, hogy a módszer alkalmas az árvízvédelem népgazdasági szintű, optimális fejlesztésének meghatározására. IROD A I, О M 1. Iiogárdi István: Árvízvédelmi töltések erősítése legkisebb költséggel. Vízügyi Közlemények, 1ÜG9/4. füzet. 2. Maas, A. and others: Design of Water Resources Systems, Harward, Cambridge. 1962. 3. Ven Te Chow: Applied Hydrology, MX. Graw-Ilill. 1964. 4. Grant, L.: Engineering Economy in Water-Resources Planning, Stanford University. New York, 1960. 5. Eckstein, O. : Water Resources Development : The Econimics of Project Evaluation, Harward, Cambridge, Mass., 1958.
