Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Böcker Tivadar: Magyarországi karsztvízkutatás jelenlegi helyzete

492 Böcker Tivadar 2. Nyomás alatti karsztvízről beszélünk, lia a karsztos kőzetekre vízzáró kőzetek települnek és ezek meggátolják a nyílt karsztvíztükör kialakulását. A nyomás igen tág határok között mozoghat, néhány atmoszférától többszázig. A rendszer nyomásállapotát több tényező alakítja ki: a) a szabad felszínű karsztvíz vízszintingadozása által meghatározott ún., „hidrosztatikai" nyomás, amely a fedett karszt települési mélységétől függ, b) a karsztvíz hőmérséklete, c) a karsztvíz vegyi összetétele, különösképpen az oldott gáztartalom. Ez esetben kétfázisú rendszerről (gáz, víz) van szó. Ilyenkor a gáztartalom a víz nyomásállapotát a nyilt karsztvízszín által meghatározott nyomásérték fölé emeli. A karsztvíz nyomásváltozása igen hamar terjed a rendszerben, mivel a vízjáratok gyakorlatilag nein összenyomhatok. A nyomásváltozás terjedését a járatok érdessége, azok találkozási pontjain a nyomásveszteségek stb. késleltetik. A budapesti kutak közötti összefüggést vizsgálva intenzív szivattyúzással megváltoztattuk az eredeti nyomásállapotot. A 4—6 km távolságban levő megfigyelőkutakban a nyomásállapot megváltozása 1—6 óra alatt volt mérhető. A nagy nyomás és hőmérséklet tartományokban figyelembe kell venni a karsztvíz összenyomhatósági és hőtágulási tényezőjét is. ígv az összefüggő szabad felszínű és nyomás alatti karsztnál a vízszintek, ill. víznyomások összehasonlításánál bizonyos korrekciós tényezőt kell alkalmazni. Mind a vízszint, mind a víznyomás változás okai között döntő tényező az ember szerepe, az általa előidézett mesterséges megcsapolás. Az 5. ábrán az „a" diagram egy zavartalan karsztterület, a „b" görbe egy mesterségesen megcsapolt terület vízszintjének alakulását mutatja be. Az (a) fúrás víznívójának alakulásán szembetűnően lemérhető az utóbbi évek átlagosnál nagyobb beszivárgása. A karsztvízszint itt minden eddigi értéket több, mint két méterrel haladja meg. Jellemző az is, hogy az utóbbi két évben még a tavasz végén szokásos süllyedés is elmaradt. A (b) fúrás ezzel szemben arról tanúskodik, hogy a bányászat víztermelő hatására, a kedvező beszivárgási viszonyok ellenére is erősen süllyed a karsztvízszint. 1965 elején a víztermelés változása kedvezően befolyásolta a víznívó alakulását. A 0. ábrán bemutatjuk a Dunántúli Magyar Középhegység egyik területén (Nvírád) a karsztvízszint alakulását a bánya víztermelés megkezdése előtt (1959) és 3 év múlva, amikor a depressziós pontokban már közel 5 méteres a süllyedés. A karsztvíz utánpótlúdása A felszíni és fedett karsztvíz utánpótlódását a csapadék szolgáltatja. A beszivárgó csapadék mennyisége számos tényezőtől, nein utolsósorban a karsztmorfológiai jelenségektől függ. A karsztos felszín dolinái, víznyelői stb. — főként a mészkőkarsztokon (Bükk-hegység) — az utánpótlódás fő helyei. Ezek elsősorban a szerkezeti vonalak mentén, leginkább azok találkozásainál keletkeznek, amint ezt a 7. ábra is mutatja. A csapadékból utánpótlódó víz mennyiségének meghatározására Kessler— Hubert kidolgozta a beszivárgási százalék megállapításának módszerét. Ez azt mutatta, hogy az utánpótlódás szempontjából az év első négy hónapjában lehulló csapadék a mértékadó. Azonban az is lényeges, hogy ez hány százaléka az egész