Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
1. füzet - Filipkowski Andrzej: A vízgazdálkodási mérleg időszerű kérdései Lengyelországban
4 Filipkowszki, Andrzej 1. A vízgazdálkodási mérleg kiindulási adatainak meghatározása A vízgazdálkodási mérleg elméletének egyik alapvető kérdése a hasznosítható vízkészlet meghatározásának módja. A vízfolyások vízkészletének becslésénél nyilvánvalóan a múltban észlelt vízhozamokból kell kiindulni, figyelembe véve az észlelési időszak alatt a vízhasznosítás okozta esetleges változásokat is. Л Lengyelországban eddig készült vízgazdálkodási mérlegek kidolgozói a vízhozamok determinisztikus modelljét fogadták el, vagyis a véletlen jellegű vízhozamidősort a felszíni vízkészletnek egy konkrét évben jelentkezett értékével vagy egy bizonyos, adott tartósságú vízhozamértékkel helyettesítették. Az újabb vizsgálatok szerint az, hogy a felszíni vizek lefolyása térben és időben változó, összetett folyamat, sem az ún. „mértékadó év", sem pedig egy fiktív vízhozamérték kiválasztásával nem vehető eléggé figyelembe. Ezt figyelembe venni csak olyan mérleggel lehet, amelynek vízkészlet-karja (lehetőleg hosszú) vízhozamidősor. A vízmérlegszerkesztés most bemutatandó módszerében a vízkészlet utóbbi értelmezéséből indulunk ki. A vízkészletet nem egyetlen érték képviseli, hanem egy vízhozamidősor. Feltételezzük továbbá, hogy a mérlegben szereplő vízhozamok természetes, azaz az emberi tevékenység hatásától nem függő értékek. (E feltétel általában csak az elmúlt években mért vízhozamok megfelelő korrekciójával teljesíthető.) Mivel a vízkészlet az időben folyamatosan változik, lényeges dolog a mérleg alapjául szolgáló (legkisebb) időegységnek a kiválasztása is. A mérlegszámításokkal eredményül kapott idősorok nyilvánvalóan annál jobban közelítik a valóságos időfüggvényeket, minél rövidebb időszakokat választunk a mérlegkészítés időbeli alapegységének. Az egyik korlátozó tényező itt mindenekelőtt a számítások munkaigényessége. Az erre vonatkozó részletes kutatások és számítások szerint gyakorlati célokra az egyhónapos időszak, tehát a mérlegszámításokban a havi közepes vízhozamértékkel való számolás jelent optimális megoldást. A felszíni vízkészlet e jellemző értékeiből kiinduló számításokkal kapott eredmények már kielégítő pontosságú alapot adnak a vízhiányok pótlását szolgáló műszaki koncepciók megtervezéséhez. A vízigények meghatározásának feladatait itt nem tárgyaljuk részletesen. Csak annyit jegyzünk meg, hogy a vízigényeket arra a távlatra, amelyre a mérleget készítik, a népgazdaság ágazati tervek adataiból és mutatóiból kiindulva, vízhasználónként állapítják meg. A folyóból kivett víz, a vízelhasználás, valamint a visszaadott víz mennyiségét az év olyan szakaszaira kell meghatározni, amelyeken belül az említett mennyiségek már állandónak tekinthetők, ill. egy-egy mértékadó értékükkel jól helyettesíthetők. Mivel a felszíni vízkészlet nagysága a vízfolyás mentén változik, és mivel ugyanaz a víz többször is felhasználható, helyes eredményeket elvileg csakis az ún. pontmérlegekkel kaphatunk. A pontmérleg egy vízfolyásszelvény („pont") hasznosítható vízkészletét — azaz a szelvény természetes vízkészletének a szelvényhez tartozó vízgyűjtőn jelentkező összes vízelhasználással és egyéb vízkészletelvonással csökkentett és a különböző vízhozzávezetésekkel növelt részét —• a szelvényben (pontszerűen) jelentkező vízigénnyel méri össze. Ennek az elvnek a megvalósítása a gyakorlatban azonban sokszor nagy nehézségekbe ütközik, egyrészt a vízhasználók nagy száma miatt, másrészt azért, mert az egyes — különösen mezőgazdasági — vízhasználók pontos helyének megállapítása lehetetlen. Ezért a
