Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
1. füzet - Filipkowski Andrzej: A vízgazdálkodási mérleg időszerű kérdései Lengyelországban
Hozzászólás: A vízgazdálkodási mérleg Lengyelországban 5 vízgazdálkodási mérlegekben a kisebb vízhasználók vízigényét összesítik és egyedileg csupán az olyan vízfogyasztókat veszik figyelembe, amelyeknek a vízigénye bizonyos gyakorlati határértéknél nagyobb. (Ezeket gyakran nagy vizjogyasztóknak nevezzük.) Valamely vízhasználónak az egyik vagy a másik csoportba való sorolása rendszerint a vízigény bizonyos határértéke alapján történik, amelyet minden egyes vízgazdálkodási tervhez egyedileg, a mérleggel vizsgált terület kiterjedésének, a vízhasználók nagyságának és területi eloszlásának (koncentrációjának) figyelembevételével állapítanak meg. A vízigény határértékének — vagy egyéb, az egyedileg és összesítve figyelembe veendő vízhasználatok közötti elválasztó feltételnek — mennyiségi meghatározására irányuló olyan vizsgálatok, amelyek lehetővé tennék a vízhasználók egyedi mérlegelésében elkövetett hiba nagyságának becslését, eddig nem járlak eredménnyel. A vízhasználók összesítése alakilag nem más, mint a vízhasználók bizonyos csoportjának egy eredő vízhasználóval való helyettesítése. Ezért a továbbiakban minden részletezés nélkül is feltételezhetjük, hogy a vízgazdálkodási mérlegben csakis ismert helyű és ismert vízigényű vízhasználókkal számolunk. A vízgazdálkodási mérleg most ismertetendő modelljében, az egyéb szokásos modellekhez hasonlóan, a folyómeder saját vízhozamát is számításba veszik. A Lengyelországban legutóbb elfogadott szóhasználat szerint a „folyómeder saját vízhozamá"-nak a mederben hagyandó vízhozam, valamint a mederben hasznosított vízhozam közül a nagyobbikat nevezik. 2 A folyómeder saját vízhozama általában az idő (az évszakok) függvénye és általában a folyó hossza mentén is jelentősen változik. A vízgazdálkodási mérleg modellje A vízgazdálkodási mérlegeket (pontmérlegeket) a folyó egymást hidrológiai sorrendben követő szelvényeire készítik. Legyen valamely vízfolyás vizsgált szelvényének sorszáma n + 1, a fölötte elhelyezkedő mérlegszelvények sorszáma pedig í = 1, 2,. .., n. Osszuk a vízmérleggel vizsgált (több éves) időszakot az előbbiekben kifejtett feltételeknek megfelelő időegységekre (rendszerint hónapokra) és legyen ezeknek az időegységeknek a sorszáma rendre: j—1,2,..., m. A vizsgált n + 1 jelű szelvényben a vízmérlegnek a j-edik időegységre vonatkozó egyenlegét az alábbi általános képlet segítségével számítjuk: О) B N+ 1 = Q N+L +AQ N+ 1~(P N+ L + N N+ L) ahol B N+ 1 — a vízgazdálkodási mérleg eredménye, Q N +I — a szelvény természetes vízkészlete, ^1(?„ + 1 — változások a felszíni vízkészletben (amelyekre'alább visszatérünk), Pn+i — aj vízigények (a folyóból kivett víz mennyisége), iV n+ 1 — a folyómeder saját vízhozama ' A mederben hagyandó vízhozam rendeltetése a vízhozamcsökkenés népgazdaságilag káros következményeinek (a biocönológiai viszonyok változásának, a közegészségügyi és állategészségügyi veszélyeknek, a talaj vízszín folyómenti süllyedésének, a folyóra telepített vízkivételek és egyéb vízépítési müvek üzemzavarának stb.) megelőzése. Л mederben hasznosított vízhozam a természetes vízi utakon folytatott folyami hajózás, a vízerő-hasznosítás, a folyók üdülési, turisztikai, sportolási célokra való hasznosítása, a folyami halászat, általános kultúrlgények (természetvédelmi területek) és a folyó völgyében lakó lakosság közvetlen vízigényeinek kielégítésére szolgál.
