Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Dávid László: Az öntözőrendszerek vízfogyasztásának jellemzői a Tisza-völgyében

474 Dávid. László A vízszolgáltató müvek vesztesége a vízszolgáltatási idény folyamán szintén változik. A változást előidéző fontosabb okok a következők : — meteorológiai viszonyok (párolgás, csapadék. A csapadéknak ugyanis a kettős működésű csatornákban lefolyt hányada rendszerint csökkenti a veszteségeket), — szivárgás (a vízszolgáltatási idény elején a frissen feltöltött csatorna szivárgása nagyobb, mint az idény végén), — vízkormányzás (a hálózat feltöltésénél, leürítésénél, üzempróbánál, felülről vezérelt rendszerekben a túlfolyóknál, stb.), — berendezések meghibásodása (műtárgyak csurgása, töltésszakadás, stb.). A veszteségek is térben és időben mennyiségileg változnak. Mivel a veszteségek nagysága általában lényegesen kisebb a termelői vízkivételek vízfogyasztásánál, a veszteség változásának hatása is csekély mértékű a teljes vízfogyasztás ingadozásában. Kivétel csak a vízszolgáltatási idény kezdeti és befejező szakasza, valamint egy-egy kisebb teljesítőképességű vízszállítómű, amikor és ahol a termelői vízkivételek igénye még kismértékű és így esetenként előfordulhat, hogy a veszteségek hatása nagyobb. Ez azonban a teljes idényhez, illetve a vízszolgáltató művek összességéhez képest nem jelentős. Végeredményben tehát azt mondhatjuk, hogy a vízszolgáltató rendszerek egyegy pontján a vízfogyasztás mértékét és jellegét döntően a termelői vízkivételek határozzák meg, ha a vízleadások is termelői vízigényeket elégítenek ki. A fogyasztás értéke pedig a termelői vízkivételek, illetőleg a mezőgazdasági vízigények hatására időben és mennyiségben jelentősen változik. Ezért az öntözőrendszerek vízfogyasztását nem-permanens folyamatként kell kezelnünk és jellemeznünk. Ez pedig elsősorban azt jelenti, hogy a fogyasztás csúcsértékén túl az eloszlás jellemzésével is kell foglalkoznunk. .'{. A vízfogyasztás jellemzése Mivel tanulmányunkkal a mezőgazdasági vízfogyasztás tenyészidőn belüli alakulásának feltárását igyekszünk elősegíteni, a jellemzés alapjául egy-egy öntöző rendszer naponkénti összes fogyasztott vízmennyiségéből számítható, 24 órás, átlagos vízsugarat fogadtuk el. így a vízfogyasztást minden nap egy-egy vízhozamértékkel, a napi közepes vízfogyasztással (Q,), a vízfogyasztás változását pedig ezen napi közepes értékek változásaként jellemeztük. Mivel vizsgálataink alapegységéül egy-egy napra eső vízfogyasztás szolgál, a vizsgálat célja a naponkénti (esetleg hosszabb időszakonkénti) vízfogyasztás eloszlásának tanulmányozása. A vízfogyasztás napon belüli ingadozásával a tanulmány keretében nem foglalkozunk. Kiindulásként elkészítettük a vizsgált öntözőrendszerek napi közepes vízfogyasztásainak idősorait, amelyek közül példaként néhányat az 1. ábra mutat be. Az idősorok — mint az ábrán is láthatók — a hiányos adatok miatt hosszabb-rövidebb időre vonatkoznak. Az ábra a tiszalöki öntözőrendszer (1964. évi), a rendszerben levő K-III. fürt (1967. évi) és a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (továbbiakban Szolnoki VÍZIG) öntözőrendszereinek (1963. évi) összes vízfogyasztását szemlélteti. Az utóbbi görbe több különböző (1—8 m

3/s) nagyságú öntözőrendszer fogyasztásából tevődik össze. Az idősorokból látszik, hogy a vízfogyasztás ingadozása, időbeli változása mindenesetben jelentős és ezért eloszlásárak vizsgálata indokolt.