Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

4. füzet - Dávid László: Az öntözőrendszerek vízfogyasztásának jellemzői a Tisza-völgyében

Az öntözőrendszerek vízfogyasztása 475 A vizsgálatokat első lépésként a tenyészidőre terjesztettük ki. Adatként a Szolnoki VÍZIG öntözőrendszereinek 1965. és 1967. évi összesített vízfogyasztási idősorai álltak rendelkezésünkre. Segítségükkel készítettük el mindkét év napi közepes vízfogyasztásainak tartóssági görbéit (2. ábra). Láthatóan a görbék felülről homorú jellege hasonló, de tartósságban lényeges az eltérés. Magyarázatot az adatsorok összehasonlítása nyújt. Az 1965-ös év rendkívül nedves esztendő volt. Az érintett öntözőrendszerekben, 138 millió m

3 tenyészidei vízfogyasztással, mintegy 32 000 kh területet láttak el vízzel. Ezzel szemben 1967 átmeneti, szárazba hajló jelleggel bírt, a vízzel ellátott terület ugyanazokban a rendszerekben a duplájára emelkedett, a fogyasztás pedig 209 millió m

3-t tett ki. Az ábrából kitűnik, hogy a fogyasztás eloszlását alapvetően befolyásolja a vízzel ellátott terület nagysága, az összfogyasztás értéke. Nagyobb terület vízfogyasztása kiegyenlítettebb, a tartóssági görbe ennek megfelelően eegyenletesebb és magasabban helyezkedik el. Az ábra tanúsága szerint a vízfogyasztás átlagosértéke ( Q/rm) a csúcsérték ((Jfmax) százalékában kifejezve a nagyobb vízzel ellátott területet képviselő görbénél 39%, a másiknál pedig mindössze 21%. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tenyészidő felében a napi fogyasztás ezen értékeknél kisebb volt. A csúcsérték mindkét esetben mindössze 1—2 nap tartóssági! és ami meglepő, hogy gyakorlatilag azonos (31,6 ill. 32,8 m

3/s) sőt a kisebb ellátott területhez tartozó érték kissé nagyobb. A később tárgyalásra kerülő 1963. év csúcsértéke is ezekhez hasonlóan alakult (31,8 m

3/s). 1. ábra. Vízfogyasztási idősorok Fig. 1. Water consumption records Bild 1. Ganglinien des Wasserverbrauches 4*