Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
4. füzet - Lászlóffy Woldemár: A városiasodás vízgazdálkodási vonatkozásai
A városiasodás vízgazdálkodási vonatkozásai 4391 csatornák öblítése, és végül a központi vízellátás nyújtotta kényelem nagyobb fogyasztásra csábítja az egyént, gondoljunk a fürdőszobák számának növekedésére, a díszkertekre, a nagyon vízigényes klímaberendezésekre 3 stb. Nem hanyagolható el az sem, hogy minél kiterjedtebb a vízelosztó hálózat, annál nagyobb abszolút értelemben az ún. hálózati veszteség. Nézzük először a házi vízfogyasztást. A budapesti Fővárosi Vízmű közlése és a bécsi vízművek meglehetősen egybevágó 1924—30. évi mérési adatai [3J szerint az átlagos fejenkénti és naponkénti fogyasztás a következőképpen alakult: A fogyasztás helye Ha kútról kell a vizet hordani 1 Régi házakban, ahol csak a folyosón van csap Fürdőszobás lakásokban Családi házakban Luxuslakásokban Luxusvillákban Vízfogyasztás Budapesten Bécsben liter/fő-nap 27 120 93 250 10 25 70 160 200 300 Amihez könnyen jut hozzá az ember, annak nincs becsülete, és a hálózat valóban könnyen, egv csap egyszerű elfordításával adja a vizet, látszólag ingyen, hiszen a bérházak lakói nem fizetnek külön vízdíjat. Ez az ingatlantulajdonosok .gondja. (Érdekes ebből a szempontból a német és svájci fogyasztási adatok összehasonlítása. Amíg az NSZK-ban 209 1/fő-nap az átlagos fogyasztás (1965, [3J), Svájcban 426 (1960), amiben bizonyosan nagy része van a könnyű, gravitációs vízbeszerzésnek és az idegenforgalomnak is. Ugyanakkor jellemző, hogy Genf vízfogyasztása 563 liter/fő-nap — sok a díszkert és jelentékeny a városszéli nagy konyhakertészetek igénye, — viszont St. Gallené csak 230 1, mert ott a víz ára az országos 0,20 frank átlaggal szemben 0,40 frank [4J). A városiasodás hatása a vízfogyasztás növekedésére élesen kiviláglik a lakásstatisztikából, amely rövid idő alatt is jelentékeny eltolódást mutat a fürdőszobás lakások arányában, különösen a vidéki városok viszonylatában (II. táblázat). Ezen a téren további rohamos változás várható, mert míg Magyarországon 1963ban a lakásoknak csak 25,9%-ába volt bevezetve a víz, Csehszlovákiában 49,1% az arány (1961), Ausztriában 63,6% (1961), az NDK-ban 65,7% (1961) és Angliában, Dániában, az NSZK-ban, Norvégiában. Svájcban és Svédországban 90% fölött van [5]. A háztartási fogyasztás mellett — mint említettem — jelentékeny igényekkel lép fel a városiasodással együtt növekvő ipar és lépést tart velük a közületi igények és a veszteségek növekedése úgy, hogy mindezek az összes fogyasztás %-ában fejezhetők ki. A III. táblázatban Marquardt [6] és Kar [3] adatait, továbbá a budapestieket foglaltuk össze. 3 A friss vízzel működő berendezések vízszükséglete óránként és Jégköbméterenként 1 liter, ami — Iluxuslakásban 10—20 m 2 felületet számítva egy-egy személyre — 700—1500 l/fő és napnak felel meg. 1 A napi vízszükséglet létminimuma 1 — 2 1 körül van.
