Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Felföldy Lajos: Felszíni vizeink eutrofizálódása

358 Felföldy Lajos Nyilván sokféle lehetőség kínálkozik még a szennyvizek végeredményben értékes ásványi anyagainak visszatartására, csökkentésére (ioncsere [81], desztilláció, elégetés stb.) de ezen a helyen nem lehet célunk az összes lehetőség felfedése. Sokkal nehezebb és elméletileg is bonyolultabb feladat a már szennyezett, eutrofizálódott tó javítása. Ilyen esetben a szervesanyag-képződést kell a tápanyagok kivonásával lassítani, amire az alsó szellőzetlen víztrétegek levegőztetése [85, 96] vagy leengedése [71], a rothadó iszap (fölös szerves anyag) kotrása, a növényzet megfelelő mértékű eltávolítása (nem elpusztítása a tóban !) és az intenzív halászat látszik alkalmasnak. Ajánlják a tápanyagdús víz hígítását is [68, 69]. A védekezési módok alapja azonban mindenekelőtt a kérdéses vizek kielégítő hidrológiai és hidrobiológiái megismerése, az eutrofizálódás általános és különleges, a kérdéses víz- vagy tórendszer jellemző folyamatának elemzése lehet [5, 25, 43, 56]. Az elméleti és gyakorlati munka tökéletes összehangolása az eredményes beavatkozás első feltétele [25]. Az eutrofizálódás Magyarországon A vízügyi, halászati és hidrobiológiái kutatómunka többször került szembe az eutrofizálódás problémájával Magyarországon is, magának a jelenségnek kutatása azonban mindmáig hiányzik nálunk. A Velencei-tó, Közép-Európa legnagyobb sziksós és legeutrófabb sekély tava tudományos terra incognita-nak tekinthető [84]. Átfogó kutatási terve napjainkban készül és problémáit is most igyekszünk szabatosan megfogalmazni. Bár a tó nyár derekára nem egyszer halványzöld alga-tenyészetté válik, elsőleges szervesanyag-termelése tehát igen erőteljes, a keletkező szerves anyag nem alakul át állati hússá, a tó fenekén nem él kagyló, a keszeg fejlődése benne leglassúbb az egész országban: a tó az elöregedés igen előrehaladott állapotában van. Ahhoz, hogy életébe céljaink érdekében kedvező hatással beavatkozhassunk, fel kell tárnunk biológiáját és ez alatt a feltárás alatt foglalkoznunk kell az eutrofizálódás kutatásával is. A Balaton ilyen szempontból még jó állapotban van. A tó nagy felülete és sekélysége, nyugtalan és örökké mozgó, fenékig felkeveredő vize, a déli part előtti nagy kiterjedésű, homokos, sekély részek a víz állandó szellőzését és tisztulását szolgálják. A Balatonon tapasztalható aggasztó jelenségek [51, 76], planktoninváziók 1949-től [89], rendellenes epibionta algák megjelenése egyes kisrákok felületén [90], a Keszthelyi-öböl vizének nagy szervesanyag-tartalma és intenzív algaélete csak a szakembereket, a napjainkban megindult hinarasodás, a Keszthelyiöbölben 1966-ban bekövetkezett hallatlan méretű vízvirágzás [38] és az augusztus végével 1961 óta szabályszerűen megjelenő kékalga-csomók [90] mindenkit figyelmeztetnek, hogy a tó terhelhetőségének kérdését nem vizsgálták meg kellő szakértelemmel mielőtt a Zala szabályozásával a Kis-Balaton természetes ülepítőtisztító működését megszüntették és a fürdőhelyek csatornázásakor az összegyűjtött, koncentrált szennyvizet többé-kevésbé megfelelő kezeléssel a Balatonba engedték. A tó szennyeződésének problémája ma már nein csupán limnológiai kérdés, hanem elsőrendű közegészségügyi és nemzetgazdasági üggyé lépett elő. Ha el is ismerjük, hogy a Balatonnak vannak olyan értékes adottságai, melyek hátráltatják a trofitásfok emelkedésének káros hatásait, nem lesz hiábavaló talán itt felidézni azt az évekkel ezelőtt [88] felmerült gondolatot, hogy vajon a Balaton-