Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Bulkai Lajos-Kőrös Zoltán: A koaguláció és segéd-derítőanyagok szerepe a víztisztításban
A koaguláció szerepe 347 — a nem ionos, de poláros tulajdonságú poliakrilamidok, — az anionos hatású poliakrilátok, valamint — a kationos hatású, s ammónium- vagy piridiniumiont tartalmazó anyagok. Az anion-, illetve kation-aktív tulajdonságot az amid, illetve karboxil csoport aránya határozza meg. Közös jellemzőjük a segéd-derítőszereknek, hogy molekulasúlyuk nagy, 15000 és több millió között, ami az ülepedés gyorsításának kedvez, s a kezelés folyamán a víz pH-értékét nem befolyásolják. így bármely pH-jú vizet lehet velük tisztítani. Amíg tehát a fémsókkal való kezelés a hidrogénkoncentrációra kényes, addig a segéd-derítőszerekkel a nem megfelelő pH miatt esetleg rosszul dolgozó derítők működését is rendbe lehet hozni. Ezt Riddick [1] szavaival úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az alumíniumhidroxid bármely pll-nál az izoelektromos pontba, vagy a nulla zéta-potenciálnak megfelelő pontba hozható megfelelő kationos polielektrolit célszerű mennyiségben való adagolásával. Ugyancsak ő írja le, hogy egy amerikai folyóra telepített vízműben télen, mikor a nyers víz hőmérséklete kicsi volt és a szennyeződés csúcsértéket ért el az alacsony vízállás miatt, 300 000-es molekulasúlyú kationos polielektrolitot használt eredményesen a pehelyképződés meggyorsítására. Hogy érzékelni tudjuk, milyen nagy mennyiségű molekulacsoport (lánc) kerül e flokkulánsanyagok kis adagjával is a vízbe, Black [3] adatát közöljük, mely szerint 100 000-es molekulasúlyú polielektrolit 0,2 mg/l-es adagja a kezelt vízben literenként 120 trillió aktív csoportot biztosít. A segéd-derítőszerek használata nemcsak a jobb pehelyképződés szempontjából ítélendő meg, hanem azt is tekintetbe lehet venni, hogy a gyors pehelyképződéssel a derítők terhelése növelhető. Azután használatuk mellett a klasszikus alapderítőszerekben lehet megtakarítást elérni, amely még a keletkezett iszap mennyiségének néha fontos csökkenését is eredményezi. Kísérletek különféle segéd-dcrítoanyagok alkalmazásával Laboratóriumunkban vizsgálatokat végeztünk a segéd-derítőanyagoknak flokkuláció-sebességére, valamint a derítés hatásosságára gyakorolt hatásának megállapítására. A kísérleteket 1500 cm 3-es edényekben a Soroksári-Dunaág vizével végeztük. A vizsgálatok alatt a folyóvíz hőmérséklete 20° és 0 °C között változott. Mivel a tisztítandó víz hőfokának nagy a szerepe a tisztítás hatásosságában, ezért külön csoportosítottuk az eredményeket az előbb említett két hőfokhatár környezetében. A lebegőanyag tartalom elég széles határok között ingadozott. 30—300 mg/l lebegőanyag-mennyiséget mértünk, mely értéktartomány 200—40 mm átlátszósági határokkal is jellemezhető. A víz 7,1—8,1 pH között ingadozott. Ennek csak az alapderítőszer pelyhesedésére van hatása [30, 31]. A szervesanyag-terhelés a vizsgált időszakban 4,3—11,7 mg/l 0 2-fogyasztásnak megfelelő értékek közé esett. A flokkulálási sebesség mérését Pressman [6] szerint turbidimetriás módszerrel oldottuk meg. A vizsgálandó oldat meghatározott pontján, meghatározott időközökben ki pipett ázott minta relatív zavarosságát 5 cm-es rétegvastagság mellett Pulfrich fotométerrel 420 millimikron hullámhosszúságnál mértük (ezek az értékek láthatók az ábrán). Alap-derítőszerként alumíniumszulfátot használtunk. Az adagokat a kereske-