Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Bulkai Lajos-Kőrös Zoltán: A koaguláció és segéd-derítőanyagok szerepe a víztisztításban

346 Bulkai L.—Körös Z. tudja előidézni a megfelelően alkalmazott polielektrolit kiegyenesedését. A polimer lánc töltéshelyei ionokat, vagy ellenkező töltésű kolloidokat képesek vonzani, illetve azok között áthidalást létesíteni, vagy ellenkező töltésű polimerekkel keresztláncot képezhet. Az így kialakuló gomolyag azután más olyan lebegő szenynyeződéseket is magával ragadhat, behálózhat, amelyek egyébként vagy ellenállnak a koagulációnak (pl. bizonyos algák, vagy hidrofil kolloidok), vagy pedig valamilyen oknál fogva „kibújtak" a koaguláltató hatás alól. A 7. ábrán bemutatott polielektrolit anionos, negatív hatású volt, mely a pozitív töltésű anyagokat vonzza magához. Ilyen az aktivált kovasav is, mely a rövidebb láncúak csoportjába sorolható. Ezek az anionos segéd-derítőszerek mindenekelőtt a pozitív töltésű alumíniumhidroxid-pelyhekre hatnak és a behálózó hatás gyors pehelynövekedést eredményez. Tulajdonképpen az ortokinetikus hatást segítik elő. A vegyszerek adagja nagyon alacsony, néhány százaléka csupán a koaguláló szernek. Az anionos polielektrolitokat nem szabad túladagolni, mert akkor az a pehelyképződést, illetve lebegőanyag-eltávolítást teljesen megakadályozhatja. Érthető e jelenség, hiszen a negatív töltésű polielektrolitok az alumíniumhidroxidok perikinetikus hatását tudják közömbösíteni. Egyedüli derítőszerként nem alkalmazhatják ezeket az anyagokat, csupán csak az alapderítőszert követően. A kationos polielektrolitok már önmagukban is használhatók pozitív töltésű helyeik következményeképpen, s azokat nagy adagokban juttatják a tisztítandó vízbe. Hatásuk perikinetikus is, meg ortokinetikus is, mert egyrészt semlegesítik a tisztítandó víz kolloidjainak töltését, másrészt a szennyeződések összehálózásával a nagy pelyhek kialakulását segítik elő. IIa alumíniumszulfát mellett alkalmazzák, a negatív töltésű fémhidroxidokat is összeszedik. Előnyösen használhatók az anionikus detergensek és polifoszfátok lekötésére is. Pressman [6] ad jelentést arról, hogy nehéz algaszuszpenziókat csak nagymértékű (100 mg/l) kationos polielektrolit-adaggal tudott eltávolítani. Ugyancsak tőle származik a 8. ábra, amely kationos polimer-adagjának növekedése mellett mutatja a víz turbiditásának és a szuszpenzumok zétapotenciáljának változását. Jól látható, hogy a zéta-potcnciál 0 értékének környékén legkisebb a zavarosság. Anyaguk szerint a segéd-derítőszerek a szervetlen kovasavon kívül lehetnek szerves anyagok, mint pl. a keményítőféleségek, vagy cellulózfélék (karboximetil-cellulóze), vagy a tengeri algákból készített alginátok, de lehetnek szintetikus anyagok is, melyeknek ivóvíznél való felhasználása arákkeltő hatás gyanúja miatt általában tilos. Ez utóbbiaknak három főcsoportja van: 8. ábra. A lebegőanyagok töltésének és a víz zavarosságának összefüggése Pressman szerint Fig. 8. Relationship between the charge of suspended particles and turbidity of water, according to Pressman Bild 8. Zusammenhang zwischen der Ladung der Schwebstoffteilchen und der Trübheit des Wassers nach Pressman