Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Jakab Sándor: Korszerű csatornázási alapelvek

Korszerű csatornázási alapelvek 333 népgazdaságot a „csúcsterhelésektől" vagyis a nagy kezdő beruházások tehertételeitől. Az üzemi kiadások terheiL egyébként tovább csökkentik a beruházásban elért megtakarítások kamatos kamatai. A megoldás—még akkor is előnyös, ha nem számolnánk a kamatos kamatok okozta csökkentéssel, mert gazdaságunk szerkezete a felaprózott beruházást, vagyis a részletfizetést feltétlen előnyben részesíti, hiszen az így felszabaduló anyagi eszközök máshová fordíthatók és hatékonyságuk ezáltal megsokszorozódik. A hálózat rendszerének megválasztása A hálózat sajátos jellemzőinek elemzésénél láthattuk, hogy az egyesített rendszerű csatorna hálózat esetén miért és mennyire érzékeny a rendszer, az élettartama alatt bekövetkező és a várttól eltérő változásokkal szemben. A városok szemünk előtt lejátszódó fejlődésének megjelenési formái (az új perem területek beépítése, a burkolt felületek jelentős növekedése) legalább is arra intenek, hogy a régi elvek szerint értelmezett biztonság nem nyújt valószínű biztosítékot arra nézve, hogy az előirányzott biztonság arányos lesz a ráfordítással. Az egyesített és az elválasztó rendszer közötti választás nagyon nehéz, annál is inkább, mert az egyik rendszer előnye — a beruházás szempontjából — éppen hátránya a másiknak, és fordítva. Ha mint rendszert vizsgáljuk, egyetlen egészként kell kezelnünk a szennyvíz keletkezési helyétől a rendeltetési helyéig történő szállításban érintett összes létesítményt: a települést, a hálózatot, a szennyvíztisztítást és a befogadót, mondja von der Emde [8]. Hamis következtetésekre vezet, ha ezeket egymástól elszigetelten vizsgáljuk. Ez valóban így van, mégis megkönnyíti számunkra valamelyest a döntés szempontjainak kiválasztását, az a tény, hogy a lakosság is elsősorban a szennyvíz elvezetésére tart igényt és az új lakónegyedek használatbavételének is ez a fontosabb követelménye. A már meglevő egyesített rendszerű hálózataink is inkább az elválasztó rendszerrel fejleszthetők tovább az új lakónegyedek okozta vízgyűjtő terület növekedés miatti túlterhelés veszélye nélkül. Lehetőség nyílik továbbá a beruházási terheknek időbeli jobb elosztására, azáltal, hogy első lépésként a fontosabb, de olcsóbb hálózat kiépítéséről kell csak gondoskodni. Az elválasztó rendszer csapadékvíz hálózatának kifejlesztése során pedig mód van a fejlődést jobban követő, eleinte szerényebb (pl. nyílt árok) építési mód alkalmazására. így a túl-, vagy aláméretezés veszélye is jobban elkerülhető, mert a zárt csapadékvíz elvezető rendszerre való áttérés egv későbbi, a település fejlődése szempontjából „érettebb" állapothoz közelibb időpontban sokkal kedvezőbben hajtható végre. Külön említést érdemel, az elválasztó rendszerű hálózat egyik legfontosabb előnye, hogy rugalmasabban képes követni a település fejlődésének előre nem látható változásait. Ennek az az oka, hogy a csatornák kezdő (legmagasabban fekvő) szakaszain — üzemeltetési okok miatt — nagyobb a csőkeresztmetszet a hidraulikailag szükségesnél. Az ebből eredő tartalék kapacitás olyan számottevő, amilyennel a helyesen méretezett egyesített rendszerű hálózat nem rendelkezhet. Az USA 11 400 csatornázott települése közül 9083-ban elválasztó és 1305-ben (11%) egyesített rendszerű csatornázás van, míg 618-ban a kettő keveréke. Egyesítő rendszerrel főleg a régi nagy városok rendelkeznek, de itt is 50% az elválasztó rendszerrel csatornázott [9]. Az elválasztó rendszer Európában főleg Észak-Németországban és az NDK-ban terjedt el [11]. Az egyesített rendszerű hálózat — ki-