Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Benedek Pál-Hock Béla: A vízszennyeződés

314 Benedek P.—

Hock В. 2. ábra. Szervesanyag lebomlási görbe jellegzetes alakja [37] Fig. 2. Typical decomposition curve for organic matter [37] Bild 2. Typische Abbaukurve für organische Substanzen [37] 3. ábra. Oldott oxigén vonal jellegzetes alakja 137] Fig. 3. Typical trend of dissolved oxygen [37] Bild 3. Typischer Verlauf der Linie des gelösten Sauerstoffes [37] A felsorolt tényezők hatása elsősorban az oldott oxigéntartalom változásában mutatkozik meg. Ilyen meggondolások alapján javasolta Streeter és Phelps [38] közel félévszázaddal ezelőtt az öntisztulás jellemzésére az oxigénvonal meghatározását. Az oxigénvonal az oldott oxigéntartalmat (0), illetve a telítettségi állapothoz képest mutatkozó oldott oxigénhiányt (D) adja meg a szennyezőforrástól mért távolság, illetve ezen távolság megtételéhez szükséges idő (t) függvényében. A biokémiai oxigénigénnyel kifejezett szervesanyag-tartalom (S) lebomlási görbéjének jellegzetes alakját a 2. ábrán láthatjuk. Az oxigénvonal egyenletének matematikai előállítása csak bizonyos elhanyagolások árán volt lehetséges. Nevezetesen az aktívák közül elhanyagolták a fitoplankton fotoszintetikus tevékenysége következtében fellépő oxigénfelvételt, a passzívák közül pedig a fenékiszap rothadásának oxigénelvonó hatását. Ez az elhanyagolás a biztonság javára szolgál abban az esetben, ha a fenékiszap negatív hatása kisebb a vízben oldott oxigéntartalomra, mint a fotoszintézis hatása. Sajnos a valóságban ennek ellenkezőjére is van bőven példa, tehát a modellt csak fenntartással szabad alkalmaznunk. A matematikai levezetés mellőzésével a 3. ábrán látható a Streeter és Phelps által felállított differenciál egyenlet rendszer megoldásával kiadódó görbe. Az 1. és 2. ábrán szereplő képletekben a és Â"

2 állandók, tehát a szervesanyag lebomlási és oxigénfelvételi állandók mégha-