Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
2. füzet - Stauder, Hans: A Német Szövetségi Vízépítési Intézet újabb eredményei
Hozzászólás 257 paraméterek közgazdasági tartalma és nagyságrendi értéke nem felel meg a népgazdaság egyéb szektoraiban kiszámított hasonló mutatóknak. Az árvízvédelmi töltések erősítésének gazdasági hatása lehetőséget nyújt ágazati és népgazdasági szintű ökonómiai vizsgálatok elvégzésére. Azonban ezen elemzések eredményességét elsősorban az dönti el, hogy az alkalmazott módszer mennyiben és milyen mértékben veszi figyelembe az árvízvédelem infrastukrurális jellegéből következő, részben az általánostól eltérő ökonómiai törvényszerűségeket és kívánalmakat. Elöljáróban meg kell állapítani azt, hogy a gazdasági struktúra-politika szempontjait figyelembe véve nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani az ágazati szintű önálló optimum értékeknek. Ugyanis az árvízvédelemnek, mint a termelés lehetőségét megteremtő és értékmegőrző tevékenységnek az a célja, hogy a tágabb értelemben vett társadalmi termelési folyamat zavartalan működését az érintett területen biztosítja. Következésképpen csak az optimális társadalmi termelés szuboptimumjait lehet és szabad értelmezni az árvízvédelem tevékenységére vonatkozóan. Ezen szuboptimumpontok tartománya az árvízvédelem érintett területein levő társadalmi termelés integráltságának fokától és intenzitásától függ. A terv és piac kölcsönös kapcsolata, a társadalmi munkamegosztás bonyolult rendszere következtében nem is szabad elszakítani az árvízvédelem tevékenységére vonatkozó gazdaságossági vizsgálatot az érintett népgazdasági ágazatok tevékenységétől. Az optimális védőképesség kritériumaként nem kívánatos egyértelműen kijelenteni, hogy a tiszta eredmények vagy növekményeinek maximuma határozza meg az árvízvédelmi tevékenység gazdasági növekedését. Ez csak abban az esetben lenne elfogadható, ha az árvízvédelem tevékenységében a tőke forgási folyamata zárt lenne, azaz tevékenységének társadalmi elismertetését a fennálló árrendszer közvetlenül realizálná. így a szerzők által javasolt gazdaságossági vizsgálat matematikai duál-feladatként is felfogható lenne; következésképpen ugyanezen probléma a ráfordítások minimumaként is megoldhatóvá válna. Ügy vélem, hogy a működő mechanizmusunk és az árvízvédelem tevékenységének jelenlegi társadalmi elismertetése szempontjából helyesebb lenne, ha optimumkritériumként, adott termelési érték mellett a ráfordítások minimumát, vagy a ráfordítások haíártermelékenységének maximumát fogadnánk el. A tanulmány egyáltalán nem foglalkozik a gazdaságossági vizsgálat egyik legkényesebb elemével, az idővel. Az alkalmazott valószínűségszámításban a szerzők hosszabb időszakot vesznek alapul az események előfordulási valószínűségeinek meghatározására, de ez gazdasági számításaikban egyáltalán nem tükröződik. így nem találkoztam seholsem a kamat, mint időt áthidaló szabályozó szerepével, annak nagyságrendi értékével sem. A szerzők elhanyagolták azt azt objektív helyzetet, hogy az árvízvédelem vonzási körzeteiben levő értéknagyságot nem lehet kizárólag ezen ágazat tevékenység-eredményének tulajdonítani. Köztudomású, hogy az árvízvédelmi öblözetben levő értékhalmazhoz a kibocsátó népgazdasági ágazatok meghatározott ráfordításhalmaza tartozik, amelynek egy tagja az árvízvédelem is. Vagyis minden befektetett tőkeegységhez hozzárendelhetünk a parciális elaszticitás segítségével a területen levő értékhalmaz egy-egy meghatározott elemét. 2 Kiszámítható tehát, 2 Ilyen jellegű elaszticitási módszert dolgozott ki dr. Szabó Sándor: „A dombvidéki vízrendezés gazdasági hatékonysága" c. tanulmányában.
