Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Rádai Ödön: A légifénykép-értelmezés szerepe a karsztvíz-kutatásban

A légifénykép értelmezés karsztvízkutatásban 101 ábrázolja. Ezen a ponton egyébként egy —- szintén a légifényképeken felismert — szerkezeti vonal keresztezi a völgyet. Ez a vonal feltehetően szerepet játszik a nyelők létrejöttében. Mindezek a jelenségek, adatok jellegzetesen karsztos tulajdonságok és így a hidrográfia fontos részét képezik. Karsztvízkutatás szempontjából még fontosabb adatok, összefüggések deríthetők fel a légifénykép-értelmezés közvetett, indirekt módszerével. :{. V közvetett értelmezés szerepe a karsztvízkutatásban Vizsgáljuk meg a fotókat ebből a szempontból is. A karsztvizkutatás lényegében két — nehezen elkülöníthető — részből tevődik össze: 1. a karsztvizet tartalmazó kőzet vízföldtani tulajdonságainak leírásából és 2. a kőzetben mozgó karsztvíz utánpótlódásának, mozgásának — tehát hidrológiájának, hidraulikájának - vizsgálatából. Az első pontban foglaltakat röviden szerkezet-felderítésnek is mondhatjuk. Ehhez pedig — ma már kétségtelen — nem nélkülözhető a légifénykép-értelmezés. A dolomit — ridegsége folytán — igen mereven viselkedik a szerkezet-képző mozgások hatása során. A dolomitban kialakuló törések, zúzott zónák nagyon ritkán „forradnak" be később, minthogy a dolomit maga vízben csak nagyon roszszul oldódik. Kalcitosodás — mint a mészkőnél — itt nem várható. Néhány esetben kovásodás ismeretes, ez azonban ritka, többnyire a viszonylag szűk területen hat, és ezért inkább csak merész formák — „tornyok" — létrejöttét jelenti, regionálisan nem érvényesül. Éppen ezért a dolomitban mozgó víz inkább repedésekben, hasadékokban mozog; nem úgy, mint a jól oldódó mészkőben, ahol hatalmas méretű barlang-üregek alakulhatnak ki. Vízföldtani szempontból fontos tulajdonsága a dolomitnak, hogy alig mállik; így repedései, hasadékai nem tömődhetnek el a málladék anyagával. A mészkő oldódása többnyire nem maradék nélküli. A vörös agyag eltömheti a mészkő-járatokat. Vizsgáljuk meg most a légi felvételeket a domborzat szempontjából. A szóban forgó sztereo-pár (1. ábra) sztereoszkópban történő szemlélése során a legmarkánsabb domborzati elemként kétségtelenül az A—II közötti hát (Csándor-hegy) jelenik meg. Északi és nyugati oldala jellegzetes, úgynevezett háromszög-, illetve trapéz ,,

facetta". Kevésbé típusos megjelenésű a keleti oldal, bár ez a lejtő is tartalmaz érdekes elemeket. A „facetták" magyarul vető-síknak vagy falnak, szabatosabban hegyhát-homloknak nevezhetők. Mint nevük is elárulja: létrejöttüket vetőknek köszönhetik. Jelen esetben azonban ez csak feltevés; tehát bizonyításra szorul. Az A—

К vonal fedetlen dolomit-felszínen fut és kétségtelenül igen markáns elem (a fénykép északi szegélyén túl is messze nyomozható). Határozott, merev, egyenes futású és a légifelvételek elkészülése óta — ezt újabb képek is igazolják — a C, nyíllal jelzett ponton hatalmas porló-dolomit-fejtő nyílt. Ha ezt a vonalat A'-n túl meghosszabbítjuk, az F-nél jelölt forráscsoport felfakadási helyét metszi. Ezek a források langyos vízűek, hőmérsékletük mintegy 4 C°-kal magasabb, mint a terület évi középhőmérsékletének megfelelő érték. A forráscsoport az úgynevezett Erzsébet (Ürzse)-kút, melynek átlagos vízhozama kb. 3500 lit/perc, a györöki Malom-források (az 1. ábrán M.) vízével együtt. A források magasabb hőmérséklete