Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

4. füzet - Wisnovszky Iván: A dombvidéki kis vízgyűjtőterületeken összegyülekező árvizek számítása

Dombvidéki kis vízgyűjtőterületek árvizei 513 zott meg beszivárgási kísérletek alapján Mattyasovszky a hazai tájegységek és talajok higroszkóposságának függvényében. Értékei 0,40—0,85 között változnak, tehát nagyobbak a Kenessey-féle lefolyási tényezőknél. Kis- és közepes esésű területek lefolyási tényezőire ad értékeket Markó. E tényezőket Schoklitsch nyomán növeli a terep átlagos esésének függvényében. Ven Те С how árvízszámítási eljárásához közöl lefolyási tényezőket, amelyek azonban csupán a talaj- és művelési viszonyokat veszik figyelembe. Az esésviszonvok hatását a lefolyásra az összegyülekezési, illetve árhullámkésleltetési idő bevezetésével oldja meg. Schoenefeldt behatóan foglalkozik a kis vízgyűjtők lefolyási tényezőivel. Munkája nem a gyakorlatban használandó tényezők számszerű meghatározására, hanem elsősorban a lefolyási tényező értékét befolyásoló jellemzők szerepének feltárására irányul. Az összegyülekezési idő meghatározásához hazánkban az úgynevezett Bajor képletet, illetve Saleher képletet alkalmazzák. Ez utóbbinak módosított alakját javasolta használni e tanulmány szerzője. A módosított Saleher képlet módot ad a lefolyási úthossz és a völgy esése hatásán túl a vízgyűjtőterület alakhatásának figyelembevételére is. Az összegyülekezési idő számításának módszereit Kreps munkája és a fent említett tanulmány elemzi, s ezért itt nem foglalkozunk e kérdéssel részletesen. A vízgyűjtőterület alakjának hatása kis vízgyűjtők vizsgálatakor elengedhetetlen. Az alakhatást közvetlenül Markó árvízszámítási módszere veszi figyelembe. A bővített Saleher képlet alkalmazása során az alakhatásra nem kell tekintettel lenni, mert azt az összegyülekezési idő számításakor elvégzik. Az alakhatással kapcsolatban hazánkban eddig semmiféle feltárás nem folyt. Erre csak akkor kerülhet sor, ha több azonos adottságú kis vízgyűjtőterületen párhuzamosan végeznek több éven át hidrológiai észleléseket. A külföldi kutatók közül elméleti fejtegetésekkel igyekeztek megközelíteni az alakhatás problémáját Ogievszkij és Szokolovszkij. A hidrológiai tényezők vizsgálata külföldön teljesen a kísérleti vízgyüjtőterületi észlelésekre támaszkodik. Csak ezeken a területeken lehetséges néhány perces összegyülekezési idő alatt kialakult árhullám és az azt kiváltó csapadék valamennyi jellemzőjét együttesen észlelni és az adatokból a lefolyás törvényeit meghatározni. A külföldi hidrológusok felismerték, hogy a kis vízgyűjtőterületeken kialakuló nagy vizek meghatározásához szükséges alapadatok a jelenleginél pontosabban nem közelíthetők meg elméleti fejtegetésekkel. Csakis az észlelési adatok matematikaistatisztikai feldolgozása vezethet eredményre. A külföldi kísérleti vízgyűjtőterületek közül az USA coshoctoni minta vízgyűjtő-hálózatának 20 évi észleléseit feldolgozó beszámoló állt rendelkezésünkre. A kísérleti vízgyűjtőterület öt rész-vízgyűjtőből áll. A rész-vízgyűjtők közül a legkisebb 11,7 ha, a legnagyobb pedig 122,6 ha kiterjedésű. A vízgyűjtőkön a vízháztartás valamennyi befolyásoló tényezőjét folyamatosan mérték. A mérések során sok egyéb összefüggés mellett meghatározták például egy erdőborította rész-vízgyűjtőterületen a lefolyási tényező időbeli változásának trendjét a növényállomány fejlődésének függvényében. A vizsgálatok célja a coshoctoni területen a talajvédelem elméleti alapjainak feltárása, ezek ellenére a kis vízgyűjtőterületek hidrológiai vizsgálatához igen értékes anyagot gyűjtöttek össze. 4 Vízügyi Közlemények