Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
4. füzet - Wisnovszky Iván: A dombvidéki kis vízgyűjtőterületeken összegyülekező árvizek számítása
514 Wisnovszky Iván A hazai kísérleti vízgyűjtőterületek múltja még nem elegendő ahhoz, hogy általánosítható eredményeket vonjunk le az ott folyó észlelési munkából. Ámbár síkvidéki kísérleti területeink közül néhány már 8—10 éve működik (kondorosi, fehértó—majsai, mirhó—gyolcsi és peresi), dombvidéki kísérleti vízgyűjtőink csak igen rövid idő óta észlelnek (rakacai, bakonynánai). Az eróziós vizsgálatok céljára létesült kisnánai kísérleti terület hidrológiai szempontból is szolgáltathat értékes eredményeket. Ez a hegyvidéki mintaterület ugyancsak több éves észlelési adatsorral rendelkezik. A hazai lefolyásészlelési adatsorokat e tanulmány összeállítása előtt megvizsgáltuk. A dombvidéki lefolyási viszonyokra jellemző adatok rendkívüli szerénysége azonban nem teszi lehetővé azt, hogy a hidrológiai analógia elvét felhasználva általános lefolyási törvényeket határozzunk meg ezek alapján. A vízrajzi szolgálat kezelésében levő rajzoló vízmércék közül mindössze három (Szín, Surjánszentbalázs, Vécs) észlel néhány éve mintegy 100 km 2 kiterjedésű vízgyűjtőterülettel rendelkező szelvényekben. Ennél kisebb vízgyűjtőterülethez tartozó szelvényben nem állítottak fel huzamosabb időn át észlelő rajzoló vízmércét. A tanulmányi célú rajzoló vízmércék észlelési ideje még nem elég országos érvényű lefolyási törvények meghatározására. A rövid észlelési adatsorok felhasználását ugyan megkísérli Zsuffa, de módszere a kis vízgyűjtők országos érvényű lefolyási törvényeinek meghatározására nem alkalmas. Jelentős fejlődést a felvetett probléma megoldásában csak a hazai dombvidéki kísérleti vízgyűjtő területek több éves működésétől és az összegyűjtött adatok módszeres feldolgozásától várhatunk. 3. A szélsőséges nagyvizek számítási módszerei A mérnöki gyakorlat céljára az árvíz nagyságát, időtartamát és gyakoriságát kell megadni. A három jellemző közül minden módszer foglalkozik a nagyság — az árhullámcsúcs vízhozamának — meghatározásával. A korszerű módszerek lehetővé teszik a gyakoriság számítását is. Végül az időtartamot csak a legkorszerűbb módszerekkel számíthatjuk. Az árvízszámítási módszereket az eljárás fajtája szerint csoportosíthatjuk. Lászlóffy szerint a) tapasztalati képletekkel, b) statisztikai és valószínűségszámítási módszerekkel, és c) analitikus-szintetikus úton határozhatjuk meg az árhullámok jellemzőit. A módszerek közül mindig az alkalmazható, amelyhez elegendő alapadat áll rendelkezésünkre. A kis vízgyűjtőterületek árvízi jellemzőinek meghatározásához mindenütt alkalmazhatók a tapasztalati képletek, mert a számításhoz szükséges adatok általában könnyen beszerezhetők. 20—30 km 2 kiterjedésű területre Markó szerkesztett árvízszámítási képletet. A többi hazai célokra szerkesztett képletből csak az újabb keletű Csermák-féle képletet lehet említeni, amely azonban a szerző javaslata szerint közepes és nagy vízgyűjtőkön kialakuló árvíz csúcshozamának és gyakoriságának számítására alkalmas. Csermák képlete Szokolovszkij módszerén alapul, ezért a későbbiekben nem tárgyaljuk külön a két árvízszámítási eljárást. Az ausztriai vízgyűjtők árvizeinek jellemzőit, illetve jellemzőjét meghatározó nyolc képletet hasonlított össze és értékelt Kreps. A munkájában felsorolt és a
