Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

1. füzet - Szigyártó Zoltán: Felülről vezérelt öntözőcsatorna-fürtök üzemviteli szabályzata

40 Szigyártó Zoltán általános megállapítások voltak találhatók, az azonban egyáltalán nem derült ki belőlük, hogy tulajdonosuk pontosan melyik napon és mit végzett, munkájával kapcsolatban milyen nehézségei voltak, s azok áthidalása érdekében mit tett. Másoldalról azonban tapasztalataink alapján be kellett látnunk azt is, hogy a szóbeli utasításokat a beosztottak állandóan „félreértik", s — természetes módon — legtöbbször mindent úgy jegyeznek meg, ahogy az számukra a legkényelmesebb. Ezért láttuk aztán szükségesnek azt, hogy a beosztástól függően a személyzet minden tagja egy-egy olyan névreszóló munkanaplót kapjon, amelyben az utasításokat be lehet jegyezni, s amely —- alakjával igazodva a munkavállaló várható iskolai végzettségéhez — alkalmas is arra, hogy benne az elvégzett munkát a szükséges részletességgel, be is jegyezzék. Ezek voltak tehát azok az általános szempontok, amelyeket a vízszolgáltatás folyamatának szabályozásakor, a korábban már előadottakon kívül még figyelembe vettünk, s amelyekre így itt még külön is ki kellett térni. IIa már most mindezek ismeretében szemügyre vesszük magát a megszerkesztett folyamatábrát (1. és 2. ábra), úgy megállapíthatjuk, hogy a bemutatott szabályozás, az átmeneti jellegű vízszolgáltatási rendnek megfelelően a fürt üzeme részére valóban igen nagy alkalmazkodóképességet biztosít. így módot ad a fogyasztónak arra, hogy ha a rendszerben még van szabad vízkészlet, s ezt a műszaki adottságok is lehetővé teszik, úgy (a fürtvezetővel előzetesen beszélve) még az esedékes vízellátás előtti napon is igényelhessen vizet. Másoldalról — nem tekintve most az esetleges büntető rendszabályokra — lehetősége van a fogyasztónak még arra is, hogy a vízigénylések visszavonását szükség esetén akár a vízkivételét nyitni jövő vízőrnek is benyújthassa. A vízszinttartás szabályozása Az öntözőcsatorna-rendszerekben, mint ismeretes, a tervszerű vízelosztás alapja a megbízható vízszinttartás. Ezért a vízszolgáltatás folyamatának szabályozásakor az üzemszervező figyelme külön ki kell terjedjen a vízszinttartással kapcsolatos szabályok megfelelő előírására is. Ilyen meggondolásokkal készült el tehát a 3. ábrán bemutatott folyamatábra is, amelynek kiegészítéseként a következőket kell megemlítenünk: A vízszinttartással kapcsolatos közvetlen munkák, mint látjuk a vízőrökre és zsilipőrökre hárulnak. E két beosztás között a lényeges különbség az, hogy míg a vízőrök feladata egy hosszabb-rövidebb (de célszerűen mintegy 6 km hosszú) csatorna, vagy csatornaszakasz mentén elhelyezkedő összes műtárgy üzemének esetenkénti ellenőrzése, illetve szabályozása; addig a zsilipőrök feladata mindig egy, vagy esetleg több, de közvetlen egymás közelében levő, kulcsfontosságú kézi szabályozású műtárgynál — általában a főcsatorna valamely szelvényében — az üzem gyakorlatilag állandó figyelemmel kísérése, irányítása. Az elmondottak alapján magától értetődő tehát az, hogy az esetenként feltöltésre kerülő csatornák vízszinttartásával kapcsolatos munkákat, s az automatikus vízszinttartó műtárgyaknak az ellenőrzését általában a vízőrök kell, hogy ellássák. Bár kétségtelenül elképzelhető például az is (hogyha ezt a helyi adottságok, vagyis a kis távolságok lehetővé teszik), hogy a zsilipőrre rábízzák valamelyik, állandó