Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

1. füzet - Szigyártó Zoltán: Felülről vezérelt öntözőcsatorna-fürtök üzemviteli szabályzata

Felülről vezérelt öntözőcsatorna-fürtök üzemvitele 41 tartózkodási helyéhez közel levő automatikus vízszint tartó műtárgy ellenőrzését is. Ami most már ezeket az esetenkénti ellenőrzéseket illeti: véleményünk szerint feltétlenül elfogadható az a gyakorlat, hogy erre naponta 4 alkalommal kerüljön sor. Az ellenőrzés időpontjának a megállapításakor viszont figyelemmel kell lenni arra, hogy az a munka torlódásának elkerülése érdekében nem kerülhet sem a fogyasztói vízkivételek szokásos reggeli nyitásának, sem azok késő délutáni zárásának, sem pedig a vízőrök, zsilipőrök váltási időpontjának a közelébe. Tekintettel kellett továbbá lenni még arra is, hogy a vízőrök, zsilipőrök részére feltétlenül biztosítva legyen az az előírás szerinti négyórás szabad pihenő, amelyről a személyzet munkaidejének meghatározásánál már szó volt. Ilyen meggondolásokkal határoztuk meg tehát az ellenőrzés időpontjául a 3, 9, 15 és 21 órát, illetve annak közvetlen környékét, hiszen a vízőrök egy időpontban csak egy helyen lehetnek, ellenőrzésükre viszont általában több műtárgy is rá van bízva, s így idő kell ahhoz, amíg az előírásos időpontban megkezdett ellenőrzést sorban, mindegyik műtárgynál elvégzik. Amíg az esetenként feltöltésre kerülő csatornáknál, és az automatikus vízszinttartó műtárgyaknál feltétlenül elégséges a vízállások naponta négyszeri felülvizsgálata, addig — az ez irányú gyakorlati tapasztalataink és elméleti vizsgálataink [3] szerint — az állandóan víz alatt levő (fő-) csatornákon elhelyezett kézi szabályozású vízszinttartó műtárgyaknál ennél sokkal gyakoribb ellenőrzésre van szükség. Ezért kerülnek tehát a főcsatornán levő, kulcsfontosságú, kézi szabályozású műtárgyak olyan zsilipőrök felügyelete alá, akik állandó tartózkodási helyéül a műtárgy közvetlen környékét jelölték ki. Bebizonyosodott ezenkívül az is, hogy mivel a hazai gyakorlat szerint a fogyasztói vízkivételek általában reggel nyitnak, s este zárnak, s így a főcsatornán naponta kétszer, néha tekintélyes nagyságú vízhozamhullámok futnak végig, a zsilipőrök beállítása a megbízható vízszinttartást önmagában még nem biztosítja. Ehhez ráadásul még az is kell. hogy a zsilipőr tudja azt, hogy mi történik a felette levő szakaszon. Éppen ezért írtuk tehát elő azt, hogy a zsilipőrökkel ellátott csatornák mentén egymás után következő kézi szabályozású vízszinttartó műtárgyakat páratlan és páros sorszámú zsilipek csoportjára kell bontani; kiegészítve ezt azzal az előírással, hogy (az éjszaka folyamán a pihenő biztosítása érdekében az 1, illetve 2 órás ellenőrzést kihagyva) a páratlanok minden páratlan, a párosak minden páros órában felváltva ellenőrizzék a felvízállást, s az észlelés eredményét, az esetleges zsilipállítás mértékével együtt mindenkor azonnal jelentsék a közvetlen alattuk levő kézi szabályozású vízszinttartó személyzetének. Ezért írtuk továbbá elő e jelentés kötelezettséget arra az esetre is, ha az üzemvízszint tartása érdekében a zsilipőr az előírt kétórás időközön belül is módosítja a zsiliptábla állását. A vázolt szabályok következtében tehát egy-egy főcsatorna mentén az üzemvízszint több, néha 5—6 egyidejűleg szolgálatban levő zsilipőr egybehangolt munkájának az eredményeként alakul ki, s így egy-egy zsilipőr mulasztása nemcsak a saját bögéjében, hanem a teljes alatta levő szakaszon is megbolygatja a vízfelszínt. Ez tette tehát szükségessé azt, hogy valamiképpen gondoskodjunk a zsilipőrök munkájának folyamatos ellenőrzéséről. Erre a célra aztán a tartott felvízre helyezett, hetes körülfordulási! dobbal, s 1:5-ös áttétellel ellátott rajzoló vízmérce alkalmazása bizonyult a legjobbnak, kiegészítve a kezelésre vonatkozó néhány további, s a 3. ábrán részleteiben is bemutatott előírással, amit a szolgálati rendben még célszerű lesz azzal is megtoldani, hogy az ellenőrzés alkalmával a csatornaőr