Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

4. füzet - Wisnovszky Iván: A dombvidéki kis vízgyűjtőterületeken összegyülekező árvizek számítása

Dombvidéki kis vízgyűjtőterületek árvizei 515 hazai gyakorlatban elterjedt képletek együttese gyakorlatilag kimeríti azt a képletsort, amelyet e tanulmány keretében megvizsgálhatunk. A Kreps által értékelt árvízszámítási képletekből csupán Salcher képletét vizsgáljuk, mert ez az egyetlen kis vízgyűjtőterületekre is alkalmazható képlet, amely megadja az árvízhozam gyakoriságát is. Kreps árvízszámítási képletével nem foglalkozunk, mert véleménye szerint azzal csak közepes vízgyűjtőterületek árvízhozamai számíthatók. Nem érdemes a távolabbi országok, különösen a tengerentúli világrészeken meghatározott képleteket értékelni, mert alkalmazásuk hazánkban nagy hibát eredményezhet. Különösen az Egyesült Államokban terjedt el az árvízszámítási képletek használata. A statisztikai módszereket azon a területen lehet alkalmazni, ahol megfelelő csapadék, illetve vízállás idősor áll rendelkezésre. A módszer használhatóságát az alapadat jellege és az idősor hossza határozza meg. Hazánkban a kis vízgyűjtők árvízhozamait adatok hiányában nem számíthatjuk statisztikai módszerekkel. Az analitikus-szintetikus árvízszámítási módszerek közé soroljuk az összegyülekezési idő, az árhullámkép elemzés és az árhullámkép összetétel alapján szerkesztett eljárásokat. Az összegyülekezési idő valamennyi analitikus-szintetikus eljárás egyik legfontosabb hidrológiai tényezője. Fontossága azonban különösen az ún. „racionális" árvízszámítás esetében érzékelhető. Ez az eljárás gyakorlatilag a csapadékadatok feldolgozásából és valamityen lefolyási tényező számításba vételéből áll. Hazánkban e módszert kiterjedten alkalmazzák, holott különösen kis vízgyűjtőkön súlyos hibákat okozhat a csapadékadatok korszerűtlen feldolgozása és a lefolyási tényezők kritikátlan kiválasztása. A csapadéktörvények meghatározásán alapuló racionális számítást alkalmazza hazánkban Salamin, Bacsó és társai munkájára támaszkodva. Más úton közelítették meg a problémát Kovács és Takács, akik segédtáblázatot szerkesztettek az árvíz csúcshozamának és gyakoriságának meghatározásához. Racionális számítási módszert ismertet az MSZ 15201, valamint az MSZ 15 300 szabvány az árvízhozam csúcsértékének meghatározásához. A továbbiakban az alapadatokat feldolgozó Babos nevén tárgyaljuk a racionális árvízszámítási módszert. Azokban a szelvényekben, amelyekben az egységnyi árhullámkép megszerkeszthető, semmiféle további adat beszerzése nem szükséges. Ez hazai viszonyaink között ez idő szerint általában csak a 2000—3000 km

2 vízgyűjtőterületnél nagyobb területekhez tartozó szelvények adatsorainak feldolgozásakor valósítható meg. A kísérleti vízgyűjtőterületek némelyikén már kisebb területekre is előállítottak vagy előállítható az egységnyi árhullámkép. A kis vízgyűjtők árvízi jelenségeinek elemzésére egyesek ajánlják, mások tagadják — különösen az USA-ban — az egységnyi árhullámkép használhatóságát. Ven Te Chow az egységnyi árhullámkép elméletére alapította árhullámkép összetételnek nevezett árvízszámítási eljárását, amely éppen a kis vízgyűjtőkön alkalmazható. A módszer lényege olyan árhullámkép megszerkesztése, amely — mint hidrológiai hatásábra — alkalmas részben dimenzió nélküli paraméterek segítségével tetszés szerinti vízfolyás szelvényben különböző gyakoriságú árvízhozam idősorának előállítására. 4