Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

422 Baka Sándor oldalkamrában levő görgős kocsikra fröccsenve, azt teljesen mozgásképtelenné teheti. Másik esete, amikor a lezárt duzzasztómű előtt a víz a hullámverés és a szél miatt felcsap a táblaszerkezet kiálló részeire (5. ábra), sőt azon átcsapva az alvízi oldalra fröccsen (6. ábra), és az alvízi szerkezetekre fagy. Hatása legfőképpen csak a táblákra ezúton ráfagyott súlytöbblet formájában jelentkezik, ennél a szerkezeti megoldású táblánál. Nem kisebb jelentőségű a táblaszerkezetek téli üzemi körülmények között történő mozgatása esetén a billenőlap fölött átbukó víz fröccsenése (7 — 8. ábra) és porzása során keletkező, a lap alsó felületén létrejövő jégcsapok, a pillérfalakon megragadó, és a le- vagy felfelé történő billentést gátló jégképződés, valamint az oldalkamrákban (9. ábra) és a görgős kocsik környezetében képződő jég. E képződmények a zárószerkezetek mozgatását adják s emellett bizonyos súlytöbbletet is jelentenek. Eltávolításuk komoly munkát igényel. 2. A JÉGVISZONYOK ALAKULÁSA AZ ÜZEM HATÁSÁRA A vízlépcső üzeme mind a jég beállását, mind a jégtakaró fenntartását, ugyan így a jég elvonulását is nagymértékben befolyásolja. Áz üzemelési tevékenység e szempontból kettős jellegű, úgymint a természetes lefolyás vízhozamának befolyásolása, a duzzasztás előírt szintű fenntartása, valamint kimondottan a téli üzem optimális körülményeit előállító vagy megőrző manőverezés. A vízlépcső üzemelése folyamán egyre több tapasztalatot szereztünk arra vonatkozólag, hogy az üzemelési mód megválasztásával mi módon tudjuk a lehető legjobb körülményeket megteremteni és fenntartani. Ilyen jellegű probléma a jég beállásának és a zárt jégmező kialakulásának elősegítése. Igen kedvező, ha a jégtakaró felszíni összefüggő jégképződés során alakul ki; kialakulását azonban a zajló jégtáblák megállításával is elő kell segíteni még akkor is, ha a gerebekre történő berakodás miatt bizonyos átmeneti energiacsökkenés áll elő. Kétségtelen ugyanis, hogy a zárt jégtakaró a későbbi üzemvitel során sok kellemetlenségtől, elsősorban a kásajégtől menti meg az erőtelepet, másrészt a zajló jég leeresztése huzamosabb ideig csak komoly vízveszteség — s így energia veszteség — árán történhet, ami a téli energiaigényes időszakban aligha engedhető meg. Nagyobb vízhozamok esetén, amikor a duzzasztást a megengedett felső szinten csak a duzzasztóművön átbocsátott bizonyos vízmennyiséggel tudjuk tartani, a duzzasztóműhöz érkező jégtáblák a táblák felett átbukva mindenképpen levonulnak az alvízbe. A vízhozam csökkenésével azonban elérkezhet az olyan állapot, amikor a zajló jeget már meg tudjuk állítani, s ezzel megindulhat a zárt jégtakaró kialakulása. Ha a vízhozam és a vízsebesség olyan kicsi, hogy a zajló jég nem torlódhat, torlódás veszélye nem áll fenn, az erőtelep melletti két nyílás zárásával a jégzajlás megfogásától sem riadhatunk vissza. Természetesen ez az eljárás nagy körültekintést, a víz és hőmérsékleti viszonyok alapos ismeretét feltételezi az adott időpontra és a közeli jövőre vonatkozóan. Ugyanakkor az erőtelep és a duzzasztómű szoros együttműködése is elengedhetetlen követelmény. A zárt, összefüggő jégtakaró a duzzasztómű számára is előnyös, elsősorban azért, mert nem kell üzemelni, a tömítések nem mozdulnak, s az esetleges szigetelési hiánytalanságokból eredő átfolyások, eltömítés után megszűnnek, az oldalkamrás és alvízi szerkezetek megközelíthetők, a kijegelés tökéletesen megoldható, s ezzel az állandó üzembiztonság feltételei biztosíthatók. A zárt jégtakarót kialakulása után az erőtelep üzeme szempontjából fenn kell tartani. Ezt a követelményt csak megfelelő üzemviteli móddal lehet kielégíteni. Amint ugyanis a vízfelszínen zárt jégtakaró képződött, annak megbolygatását kerülni kell Elsősorban az erőtelep, amely ilyenkor a duzzasztási szintet tartja, ne járjon csúcsüzemre, mivel a vízszint nagyobb mérvű emelése vagy süllyesztése révén mind a vékony felszíni jég, mind a táblákból összeállt jégtakaró megszakad, és elvonul. Miután a jég már megerősödött, a partok és a műtárgyak között kellő módon rögzítetté vált, a csúcsüzem a jégtakaró felszakításának veszélye nélkül végezhető, mivel a jég rugalmasan követi a nagyobb (50 —60 cm) vízszint ingadozásokat is. A zárt