Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A tiszalöki vízlépcső 423 felszín kialakulása mind az erőtelep, mind a duzzasztómű egységeit kíméli a más képződmények által okozott káros igénybevételektől, s így az üzemelésnek mindenképpen segíteni kell kialakulását, minden olyan esetben, amikor a víz és a hőmérsékleti viszonyok ezt lehetővé teszik. A jégviszonyok alakulásának befolyásolása az üzemelés során nagy jelentőségű olyan esetekben, amikor a beállt folyamatos üzemet téli árhullámok szakítják meg. Ilyen esetben az árvízvédelmi biztonságon kívül mérlegelendő legfontosabb szempontok a műtárgyak, illetve üzemi szerkezetek védelme, az erőtelep további üzemeltetéséhez szükséges feltételek lehetőség szerinti megtartása, jégtorlódások elkerülése. Ebben az esetben az előrejelzéseket figyelemmel kísérve, közelítő pontossággal meghatározható az áradás mértéke és érkezésének ideje, lefolyása. Az árhullámok, nagyságuktól függően a beállt felső szakasz jegét is megindíthatják és a folyó zajlani kezd. A jeges árnak a vízlépcsőn való átbocsátása alkalmával lényeges szempont az, hogy a nagy tömegű jég számára a vízlépcső alatt megfelelő hosszúságú jégmentes szakasz legyen (10. ábra), 1963. I. 6 — 14. között levonult 850 m

3/s vízhozamú jeges árhullám esetében is ez történt. Az átbocsátott 15 — 25 cm vastag és szilárd nagy tömegű jég az alvizen nem tudott továbbvonulni, mivel az alsó szakaszon álló jégtakaró volt (11. ábra). A keletkezett jégtorlasz mértékére jellemző, hogy a mederfenékig leérő torlódás 5,30 m vastag volt. E jelenség utólagos tanulmányozása és a tapasztalatok leszűrése után felvetődött az ilyen esetek elkerülésének érdekében az alvízi jégtakaró további megindítása. A teendő, amelyet később, 1964-ben már alkalmaztunk, az alvízszint lökésszerű (1,5 — 2,5 méterrel történő) megemelése. így az alsó szakaszon a jégtakaró megemelkedik, elszakad a parttól, összetörik és lejjebb vonul. Akadályt jelent a megvalósításban a vízlépcső alatt levő nagy ívű jobb kanyar, amely a jég elvonulását gátolja. Az alvízszint emelés a felvizen süllyedést jelent, azonban e miatt az ottani jégtakaró nem indul meg, csak közvetlen a duzzasztómű előtti 5 — 10 m széles sávot szakaszt le a nagy helyi sebesség miatt. Ebbe az eljárásba ma már a jégtörőhajókat is bevonhatjuk, amelyek mind az alsó, mind a felső szakaszon a jég megtörésével elősegítik annak elvonulását. Az erőtelep üzeme biztosítása szempontjából ilyenkor a zajló jég gerebek előtti berakódásának megakadályozása a teendő. Ez megoldható olyan módon, hogy az erőtelep előtti szakaszon a beállt jeget megőrizzük, vagy az ott alkalmazott jégterelők felszerelésével, melyek nem engedik a zajló jeget a gerebek elé. A jégviszonyok befolyásolása, illetve azoknak az üzemeltetésre gyakorolt hatásának elhárítása, meg10. ábra. Jégtorlódás az alvizen