Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

3. füzet - Juhász József: A felszínalatti vizek minőségének alakulása

382 Juhász József kának ásványi összetétele mellett Miháltz I. és tanítványainak egy-egy fúrásanyagából végzett ásványtani vizsgálata is. Legtöbb esetben ez a helyzet a pélites üledékeknél is. Érdekes vizsgálatokat végzett a tiszántúli talajok másodlagos elszikesedésével kapcsolatban Dzubay M. Megállapította, hogy az öntözőcsatornában folyó víz összetétele még akkor is változatlan, ha szikes rétegben folyik. Megváltozik azonban a kép, ha van idő ioncserére. 10 nap után vett csurgalékmintában levő Na ion mennyiségéhez képest a 40 nap után vett mintában a Na ion megkétszereződött. A teljes tenyészidő alatt kint levő vizekben még tovább nőtt a Na mennyisége. Növekedését az anionok közül elsősorban a HC0

3 ion követi. A Cl sokkal kisebb mértékben gyarapodik. A S0

4 ion a tenyészidő alatt az öntöző-és csurgalékvizekben nem változott lényegesen. Ez a vizsgálat arra mutat, hogy a szivárgó víz sógyarapodása vagy kémiai átalakulása igen kis idő alatt jelentkezett, amihez valószínűleg az adott esetben nagymértékben hozzájárul az oldott és bepárolt hordalék, ami a rétegekből könnyen kioldható. Ez okozza azt, hogy talajvizeink vegyi összetétele Rónai A. vizsgálatai szerint igen változatos. A bemutatott példa még utal arra is, hogy az olyan rétegek, amelyeknek vize az üledékképződéssel egyidőben el is párolog — pl. ártéri üledék vagy lefolyástalan, de nem állandó vizű medence — jelentős vegyi hordalékot viselhetnek felületükön, ami a víz minőségét számottevően befolyásolhatja. Hasonló adatot jelentenek továbbá Vendl A.-nak a keserű vizes telepek keletkezésére és utánpótlódására vonatkozóan végzett vizsgálatai, amelyeket azonban bizonyos mértékig helyi jellegűnek kell tekintenünk. Szádeczky-Kardos E. és Schmidt E. R. megfigyeléseik alapján rendszerezik az egyes földtani korokra jellemző vizek minőségét és adnak is egy-egy általános leírást a különböző földtani korok vízminőségéről. Eltérő nézetet vall Papp Ferenc, amikor nem fogadja el a „különböző vizek egymásra rétegeződését", amely a keveredés ellen szól. Éppen az ellenkezőjét tapasztalta. A különböző oldatok az ozmózis törvényének megfelelően keveredni törekednek, és csak idő kérdése a teljes keveredés. A rétegek minőségének és a bennük található víz kémiai összetételének igen szemléletes példája Rónai A. talajvízkémiai vizsgálata. Megállapítja, hogy az Alföld sík területén néhány kilométeren belül egészen eltérő jellegű talajvizet találhatunk. Az oldatok töménysége pedig még kisebb távolságokban is igen különböző. A jelenséget Rónai azzal magyarázza, hogy azok a víztartók, amelyeken a víz erőteljesen mozog a talaj víztartó réteg alatt, mélyebben találhatók. Éz a mélyebben levő egyenletesebb minőségű, hígabb oldat felnyomul a felszínközeli agyagos rétegek repedéshálózatában. Innen oldja ki azokat az anyagokat, amelyek sóikban jelentkeznek. Az eredmény a mélységtől és az anyagtól függően helyenként másmás koncentrációjú és eltérő minőségű víz. Rónai A. gondos és értékes feldolgozásából tudjuk, hogy a felszín közelében levő és részben száraz — ill. bányanedves — rétegeken átszivárgó talajvizek milyen gyorsan, milyen jellegzetes kémiai karaktert tudnak kialakítani. Kétség sem férhet ahhoz, hogy ezek a vizek oldás útján — helyben vagy távolabb — jutottak kémiai anyagaikhoz. Ez a meghatározás összevág Dzubay M. vizsgálataival az oldás fontos szerepéről. Az előbbiekhez hasonló véleményre jut Kovács Gy. is, hidraulikai és vízháztartási vizsgálatokkal elemezve a szikesedés — sókoncentrálódás — okát. Ez az oldás azonban elsősorban a korábban ott levő és onnan víz-