Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

24G Laczay István képpen a felső elzáráson bejutó hordalék mennyisége több, mint a helyi elmosás. Az is kitűnik az I. és II. táblázat összevetéséből, hogy az A.42 szelvényig a feltöltődés 20 000 m

3-rel több, mint az A ág teljes feltöltődése. így az A ág a 42. szelvénytől lefelé enyhén bővülő jellegű. Megállapítható az is, ha nem következett volna be az elzárás-szakadás és az ezzel kapcsolatos parterózió, a víz energiáját — a beérkező hordalék lerakódása után — feltehetően a meder további bővítésére fordította volna. A fenti meggondolások után érthetővé válik, miért van а В jelű mellékágban 1,6%-os térfogatnövekedés. А В ágat a zárás miatt csak a 32. szelvénytől lefelé vettük fel (2b ábra). A zárás felett még közel 800 m-es mederszakasz van. így a Dunából bejutó hordalék jó része feltehetően a zárásig lerakódott (hasonlóan az A ághoz), majd a sértetlen záráson átbukó víz energiájának megfelelően mélyítette a medret, illetve támadta a partokat. Mindezekből pedig szükségszerűen az következik, hogy a mellékágak feltöltődése az ágak felső, kiágazás utáni szakaszán intenzívebb, lejebb a feltöltődés mértéke csökken, illetve vízbő években kimélyülés, mederszélesedés is felléphet. Ebben az esetben már bizonyos mennyiségű hordalék vissza is jut a Nagy-Dunába a mellékágakból. A hordalék nagy része tehát partelhordásból származik, így szemszerkezete szükségszerűen finomabb, mint az ágrendszerbe fent bejutott görgetett hordaléké. Ezek a megállapítások jó összhangban vannak a kérdéssel foglalkozó kismintakísérlet eredményeivel [4], legalábbis abban a tekintetben, hogy elzárások építése esetén a hordalék az ágrendszer felső részén rakódik le. A modellkísérlet során szilárd niedrű kismintát alkalmaztak, így az az ágrendszerben bekövetkezett mederváltozásokról természetesen nem adhatott képet, csupán egyes esetekben a hordalék továbbmozgását és a Nagy-Dunába való visszajutását figyelték meg. Az ágrendszer alsóbb szakaszainak eróziójával kapcsolatos megfigyeléseink tehát nincsenek ellentétben a modellkísérlet eredményeivel. c) A mederváltozásokban részt vevő anyag mennyisége A feltöltődés folyamatának további vizsgálatához meghatároztuk a keresztszelvények alapján az öt év alatti összes szelvény, illetve mederváltozást (I. táblázat 4. és 5. rovata), és a következő adatokat kaptuk: A számításba bevont mederszakaszokon kimélyülés, szelvénybővülés következtében mozgott anyag 349 346 m

3 A szakaszokon feltöltődésként jelentkező anyag 413 515 m

3 A mozgás eredményeként létrejött mederváltozás (feltöltődés) 64 169 m

3 Nyilvánvaló, hogy a felső szelvényekből elhordott anyag lejjebb feltöltődésként rakódott le. A teljes feltöltődés azonban 64 169 m

3-rel több, mint az elhordott anyag mennyisége. A mederváltozást előidéző mozgó anyag mennyisége tehát nem lehet kevesebb, mint a kimélyülés és a mozgások eredményeként létrejött feltöltődés összege, ami szükségképpen egyenlő az összes feltöltődéssel. Ez azt jelenti, hogy az összes mozgott anyag az eredő hatásként létrejött feltöltődésnek legalább 6 -7-szerese. A mellékágak mederváltozását tehát egyrészt magában a rendszerben bekövetkező mederáterendeződés, másrészt a főmederből érkező és az ágrendszerben lerakódó görgetett hordalék okozza. A vizsgálatok tehát azt bizonyították, hogy a meder alakulását döntően az ágrendszeren belüli mozgás határozza meg annak ellenére, hogy a mederváltozások (feltöltődés, kimélyülés) jellegét a mellékágrendszerbe érkező víz hordalékszállítása determinálja. A főmederből a mellékágba jutó és a görgetett hordalékot hozó víz hordalékszállító képessége ugyanis a kedvezőtlen áramlási viszonyok és a mellékágak kisebb eséséből adódó sebességcsökkenések miatt csökken. így a görgetett hordalék egy része a mellékágrendszerben marad és — a lényegesen több anyag mozgásából előálló, ágrendszeren belüli mederváltozások ellenére — egyértelműen meghatározza annak feltöltődő jellegét.