Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
2. füzet - Kienitz Gábor: Vízgyűjtők rendszervizsgálata és a belvízjelenség
Vízgyűjtők rendszervizsgálata és a belvízjelenség 237 jellegzetessége, hogy a felsőbb tócsa elfolyása az alsóbb tócsa betáplálása, és így tovább, míg a víz el nem éri a foltot. Bár tulajdonképpen a vízhozam útközben növekszik fel az egyes tócsákban tárolt készletekből táplálkozva, mégis, az egyes tócsák saját készlete elhanyagolható a rajtuk átfolyó vízmennyiséghez képest. Ugyanilyen típusú összegyülekezés fizikai és matematikai modelljével foglalkozott Nash is, aki ennek az összegyülekezési folyamatnak az (5)-ben leírt peáh-ját vezette le. Ezt a peáh-ot kell tehát a (15) szerinti betáplálással a konvolucióintegrálban összekapcsolni : t t ] g i=Jx(0-«(O,í-r)dr=J j[Cs(r)-p(r)-f(r)]dF e~T d x 0 0 (F) (16) A (16) írja le a belvízfolt feltöltődésének időbeli folyamatát, az elfolyási függvényt, aminek felhalmozódó összege lesz a harmadik összegyülekezési fázis eleme. A folt-vízgyűjtő S(t) belvízmennyiség-függvényét ezután igen egyszerűen előállíthatjuk, a (15) betáplálási és a (16) elfolyási függvények különbségét tartalmazó alábbi differenciálegyenlet numerikus vagy grafikus megoldásával. ^=x(t)q i(t) (17) A (17) megoldásával le tudjuk írni a folt-vízgyűjtőben levő belvíz kiürülésének időbeli folyamatát. A képlet szerkezete is tükrözi a fizikai folyamat jellegét, mert a fentebb hivatkozott exponenciális felépítés egy időben elhúzódó kiürülésre utal. A gyakorlat számára nem is érdekes az, hogy ez a kiürülés végig hogyan játszódik le, van egy — a mezőgazdasági igények által megszabott — t h idő, amelyhez tartozó a (17) megoldásával számítható S h tározási készlet már káros vízbőséget, azaz belvizet jelent. Ez a f/i idő a legvalószínűbb módon akkora, hogy mellette qi már nem játszik lényeges szerepet a kiürülésben, azaz S h fogyasztója már főként a párolgás és a beszivárgás. így, miután egy a tócsákban és az azokhoz tartozó talaj térben megrekedt vízről van szó, ezt az S h-t a folt-vízgyűjtő holt-belvízmennyiségének nevezhetjük. A gyakorlatban az, hogy egy területen folt-vízgyűjtőn belüli S h holt-belvízmennyiség fordul elő, négyzetméter, vagy négyzetdeciméter nagyságrendű vízállásos helyek formájában jelentkezik, ahol a termés pusztulását tapasztalhatjuk. Általában ez a jelenség közepesnél rosszabb vízgazdálkodási tulajdonságú talajok esetében már fellép, és e ,,mikro-belvíz"-nek is nevezett károsodás évente rendszeresen, tehát belvizesnek nem tekintett években is bekövetkezik, az érintett területek jelentős hányadán okozva a növényzet pusztulását. Az elmondottak alapján ehhez azt is hozzáfűzhetjük, hogy ez a probléma a belvízrendező mérnök hatáskörén kívül esik, a levezető művek bármilyen fejlesztése, a csatornahálózat bármilyen sűrítése sem fogja ezt megszüntetni. A kérdés megoldásának kulcsa a mezőgazda kezében van. A megoldás kétféle lehet. Az egyik mesterséges beavatkozással növelni q rt, azaz egy-egy barázdának a meghúzásával elősegíteni azt, hogy a tócsákban ne rekedhessen meg a víz, hanem megtalálja az útját a magasabb rendű befogadó — első lépésben a belvízfolt — felé. A másik megoldás S h mezőgazdasági, esetleg talajjavítási módszerekkel való megszüntetése, vagyis a talaj vízgazdálkodási sajátságainak megjavítása. 7*
