Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Bogárdi István-Némethy László: Töltések árvízi terhelése

Töltések árvízi terhelése 217 A gyakorlati árvízvédekezési tapasztalatok szerint azonban adott töltésviszonyok esetén a buzgárképződés nem kizárólag a víznyomás nagyságától függ, hanem az árhullám időtartama is befolyásolja. Magasabb vízállású árvíz nyilvánvalóan rövidebb idő alatt létrehozza azt a buzgárt, amelyet kisebb vízállás hoszszabb idő alatt alakítana ki. Biztos, hogy található egy max. vízállás, amely a nyomáshullám terjedési sebességének megfelelő késleltetéssel azonnal előidézi a buzgárt és egy alsó határ, amelynél elméletileg végtelen hosszú idő alatt sem alakulna ki. A két határ között a buzgárképződés szempontjából összetartozó vízállás és idő értékpárok valamilyen függvényt határoznak meg. Megjegyezzük, hogy bizonyos esetekben a kolmatáció jelentősen módosíthatja a görbe alakját, tehát figyelembe kell venni. Ha adott esetben a görbe alatti teriilet — amely tulajdonképpen jj h dt alakú, tehát árvízi terhelés — kisebb mint az árhullámra jellemző P érték, a buzgárképződés biztosan megindul. így mérnökileg az említett görbe alatti terület a határ árvízi terhelést jelenti, a buzgárképződés szempontjából. A fentiek alapján belátható, hogy az árvízi terhelés és a buzgárok mechanizmusa között szoros összefüggés van. A buzgárok mechanizmusa a szivárgás okozta talajtörés időbeli lefolyását jelenti. További kísérletek feladata meghatározni a kapcsolatok alakját, különböző tipikus töltésviszonyok esetére. Széles hullámtereinken, különösen a Tisza mentén, számítani kell arra, hogy kedvezőtlen, szeles idő esetén az árvízzel együttjáró hullámverés nagymértékű elhabolást okoz. A hullámverés hatása ellen vagy méretezzük a töltést (rézsűburkolat, gyeptakaró, erdősáv stb.) vagy közvetlenül védekezünk. Mivel a hullámverés ismétlődő, fárasztó igénybevételt jelent, nyilvánvaló, hogy a szélviszonyok mellett elsősorban a vízállás-idősor területe befolyásolja, akár méretezésről, akár a közvetlen védekezésről van szó. Az árvíz okozta káros hatások ellen védekezni kell. Ha az előzőekben sikerült rávilágítani a káros hatások és az árvízi terhelés közötti egyértelmű kapcsolatra, akkor világos, hogy az árvízi terhelés nagysága a védekezők létszámát, az anyag- és gépfelhasználást, valamint a védekezési költséget is meghatározza. Ezeknek az összefüggéseknek a megállapítását azonban megnehezíti, hogy a védekezés technikai színvonala az idő folyamán változott, tehát valószínűleg csak korrelációs kapcsolatokat lehet felállítani. IRODALOM 1. Dégen Imre: Az 1965. évi dunai árvíz és árvízvédelmünk fejlődése. A Vízügyi Közlemények külön kötele, 1966. 2. Szígyárló Zoltán: Hidrológiai események valószínűségének becslése eloszlásfüggvények segítségével. Vízügyi Közlemények, 1966/4. 3. Rényi Alfréd: Az aprítás matematikai elméletéről. Építőanyag. 1950/9—10. 4. Rényi Alfréd: Valószínűségszámítás, Budapest, 1966. 5. Varrók Endre: A nem permanens talaj vízmozgás vizsgálata, különös tekintettel a nyomásváltozás terjedésére. Hidrológiai Közlöny, 1960/2. 6. Turnbull, W. J.—Mansur, С. I. : Investigation of Underseepage-Mississippi River Levees. Proc. ASCE, 1959. SM4. 7. Kovács György: Flood-Centrol Levees Dimensioned for Underseepage. Hidraulikai Konferencia, Hudapest, 1960. 8. Cassan, M. : Exemples d'étude de filtration en régime non permanent. Construction, 1962 Mai. 9. Kovács György: Physical Interpretation of Linearization of Differential Equations Characterizing Unsteady Seepage. MTA. Szivárgási Ankét, 1966. Budapest. 10. Kovács György: A szivárgók környezetében kialakuló nem permanens vízmozgás jellemzőinek gyakori lati meghatározása. Hidrológiai Közlöny, 1967/10.