Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Bogárdi István-Némethy László: Töltések árvízi terhelése

218 Bogárdi I.—Nérnethy L. HOZZÁSZÓLÁS SZILVÁSSY ZOLTÁN mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos főmunkatársa Az árvízi terhelésnek a vízállás-idősor egy meghatározott vízszintje feletti területként való bevezetése feltétlenül érdekes kísérletet jelent az árvédelmi vonalakra ható igénybevétel számszerű jellemzésére. Az árvizek által előidézett igénybevétel azonban a töltések környezetében olyan sokrétű káros hatást vált ki, hogy indokoltnak látszana az árvízi terhelés fogalmának további differenciálása és az egyes hatások szempontjából az érvényességi határok feltüntetése. A megadott definíció szerint az árvízi terhelés két tényezőt, nevezetesen időt és vízállást, azaz nyomómagasságot tartalmaz. Az árvizek káros hatásait is célszerűnek látszik a két tényező szerinti csoportosításban vizsgálni. Bővebb magyarázatra szorul ugyanis az az alapvető megállapítás, hogy az árvízszint és az árvíz időtartama nem független egymástól, mivel a vízfolyásokon rövid és magas, valamint hosszan elnyúló, de nem feltétlenül igen magas vízállásokat eredményező árhullámok vonulnak le. Elképzelhető, hogy az ilyen árvizekhez azonos árvízi terhelés, vagyis P- érték tartozik, de káros hatásaik szempontjából lényeges különbségek állhatnak fenn. A tanulmány az árvízi terhelést a töltések átázása, a l'akadóvizek, a buzgárképződés és a hullámverés szempontjából vizsgálja. A töltések átázása tekintetében az árvízi terhelés két tényezője közül első pillantásra az idő látszik fontosabbnak. Az eddigi megfigyelések és mérések szerint azonban a töltés átázása egyes vízvezető rétegek mentén következik be és mértéke elsősorban a töltést alkotó rétegek minőségétől — mint leggyengébb láncszemtől — függ. A töltés szempontjából a legkárosabb igénybevételt az árvízmentes időszakokban érvényesülő atmoszferikus hatások ú. m. a száradás és fagyás jelentik, amiből az a paradoxnak ható következtetés vonható le, hogy az árvédelmi töltéseket nem annyira a víz, mint inkább a légköri hatások ellen kellene megvédeni. A vízvezető rétegek magassági helyzete és áteresztőképessége, esetleg az utóbbinak víz hatására bekövetkező megváltozása révén azonban az árhullám magassága és időtartama is befolyásolja a beszivárgás és átázás mértékét. A fakadóvizek mennyiségét összefüggésbe lehet hozni a tanulmányban ismertetett módon az árvízi terhelés értékével, bár a szivárgást létrehozó nyomás csak akkorterjed a nyomáshullám terjedési sebességével, ha az altalaj vízzel már telítve van. Rövid, de heves árhullámok esetén a telítetlen talajba belépő víz tározódása sokkal kisebb felfakadást eredményezhet, mint egy azonos árvízi terhelést jelentő, de elnyúltabb és laposabb árhullám nyomása által kiszorított talajvíz. Ezek a megfontolások a buzgárképződés esetében is érvényesek, bár itt az árhullám magassága sokkal fontosabb tényező mint időtartama. Az 1965. évi árvíz alkalmával a Szigetközben ismételten tapasztalható volt, hogy az áradás hevességével arányban egymás után, viszonylag nagy hirtelenséggel alakultak ki újabb és újabb buzgárok, vagy kezdtek működni egyes régebbiek. A tetőzést követően azonban újabb buzgár már nem keletkezett, holott a szivárgási távolság legyőzése bizonyos időkésleltetést feltétlenül megkívánt volna. A „buzgárfakadási" szint beállta és időbeli jelentkezése a töltés altalaján keresztül történő beáramláson kívül az altalaj vízzel való telítettségétől és így a nyomáshullám terjedésétől függ. Az árvízi terhelés értékén kívül tehát a megelőző időszak vízállásai is jelentős szerepet játszhatnak. A hullámverés tekintetében nyilvánvalóan az időtartam szerepe fontosabb, mert hosszabb idő alatt nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő olyan szélviszonyok, amelyek egy adott szakaszon veszélyes mérvű hullámzást idézhetnek elő. A fentiekben röviden vázolt megfontolások alapján felmerül a gondolat, hogy ez az érdekes mérőszám nem lenne-e továbbfejleszthető és megfelelő súlyozással nem lennének-e az átázás, fakadóvíz stb. szempontjából mértékadó árvízterhelési mutatók előállíthatók. Ezek a mutatók értékes segítséget nyújthatnának az árvízvédelmi kutatási program összeállításában.