Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
2. füzet - Joó Ottó: A nyugat-magyarországi melioráció
162 Joó Ottó A dokumentációhoz műszaki leírás, átnézetes (1:25 ООО) és részletes (1:10 ООО) topográfiai helyszínrajz, hossz- és minta keresztszelvények, az egyedi műtárgyak vázlatterve, műtárgykimutatás, mennyiségi és költségbecslés, valamint ütemterv tartozik. A vízrendezés kiviteli terve E terv előírásai alapján építik meg a meliorációs munkákhoz illeszkedő vízelvezető létesítményeket. Ilyenek: általában a tfre'neÄ-esetünkben többnyire vakonddrének, zárt gyűjtők — a befogadó nyílt árkok és csatornák, kisvízfolyások s ezek szükséges műtárgyai. A tervezési terület mindig vízgyűjtőegység. Tervezője vízügyi műszaki felkészültségű. A kiindulási adatokat programok, komplex tervek stb. alapján a mezőgazdasági vonal szolgáltatja. Ezek nagyjából megegyeznek az előző pontban vázoltakkal. A mechanikai javítás jellemzőit mindig helyszínelés és talajtani szakvélemény alapján kell megadni. A tervezési előkészítő munkákhoz tartozik a területen levő vagy ahhoz kapcsolódó vízfolyások adatainak beszerzése, állapotának, terv ellátottságának, kiépítési fokának megállapítása. A szükséges geodéziai felmérés mélységét, a terület állapotát s a kívánatos vízügyi-műszaki beavatkozás módozatait részletes helyszíni bejárás során, az érintettek bevonásával, a tervező állapítja meg. Mindezek alapján geodéziai felmérési utasítás készül. A felmérést először a vakonddrénezésre kijelölt terület vízszintes és magassági állapotfelvételével kezdik. 1—1,5%-nál kisebb terep-eséseknél általában max 25x25 m-es négyzethálózatú szintezéssel min 25 cm-es szintvonalas helyszínrajzot készítenek. Nagyobb terepeséseknél tahimetriát használnak max 50 m-enként felvett pontokkal. 3% lejtés alatt 50 cm-es, fölötte 1,0 m-es szint-közű rétegtervet dolgoznak ki. Rögzíteni kell a bakhátasan kialakított táblákat, művelési ágakat, gödröket, mélyedéseket, vezetékek helyeit, utakat, épületeket stb. is. Második lépésben a meglevő és tervezendő vízelvezető hálózat, harmadik lépésben a befogadók kerülnek szükség szerint felmérésre. A tervezőknek a felmérési munkát folyamatosan figyelemmel kell kísérnie. A tervezés fenti adatok birtokában a vízgyűjtőterületek megállapításával indul. Irányelv, hogy a legkisebb tervezési egység is legalább 300 ha legyen. A tervezés menete a leesett csapadék folyás irányát követi. A szívók (az „őrségi" területen többnyire vakonddrének), zárt és nyílt felszínű gyűjtők, az elvezető s végül a befogadó vízfolyások sorrendjében terveznek. A vakonddrének esése 0,2—3%, hosszuk 100—150 m (max 200 m), mélységük 60—70 cm, távolságuk egymástól 2—5 m lehet eddigi ismereteink szerint. Alkalmazási területük a 0,2—6,0% lejtésű területeken van. Zárt gyűjtőhöz csatlakozva az alagcső teteje fölött min 10 cm-t, nyílt árokhoz a fenék fölött min 20 cm-t kell biztosítani. Utóbbi esetben a kitorkollást 1 m hosszon alagcsövekkel biztosítják, a nyílás alá a rézsülábhoz gyeptéglát helyeznek. Ahogy a felszín esése nő, fenti határok között nőhet a vakonddrének esése is. Ellenesés nem tűrhető. Irodalmi adatok szerint 0,2%-nál kisebb esésnél a vakonddrén elveszti állékonyságát, 3% fölött pedig „fölrobbanhat", amint ezt területünkön tapasztalni is lehetett. Árterületek vakonddrénezése nem ajánlható. A vakonddrénezett területeket a külvizektől meg kell óvni.
