Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Joó Ottó: A nyugat-magyarországi melioráció

A nyugat-magyarországi melioráció 163 A vakonddréneket lehetőség szerint zárt gyűjtőbe kell torkolhatni. Ennek létesítése drágább ugyan, de sok előnye van. Fenntartása nincs. Nem osztja meg a táblát. Nincs területveszteség, közlekedési, művelési akadály. Olcsóbb, termelékenyebb lehet a vakonddrénezés stb. Méretezésükre, kiképzésükre a 6., 7. sz. ábrák adnak útmutatást. Az előálló vízsebességek a feliszapolódás veszélye miatt 0,35 m/s-nál kisebbek, a kimosás veszélye folytán 2,0 m/s-nál nagyobbak nem lehetnek. Alkalmazási területük fentiekből adódik. Elrendezésüket a felszín esése és a 6. ábra. Atagcsövek vízszállítása Fig. 6. Discharge from drainpipes Abb. 6. Wasserführung der Dränrohre tervezhető maximális vakonddrén hossz szabja meg. 5%-nál kisebb terepesés mellett nehezebb — agyag, agyagos vályog — talajon a 0,75—0,8 l/s ha, könnyebb — homok, homokos vályog — talajon 0,95—1,0 l/s ha terhelésre méretezik őket. Nagyobb terepeséseknél a terhelés 10—20%-kal csökkenthető. Egymásba torkollásuknál az alkalmazott alagcső külső átmérőjének megfelelő magasságot, árokba csatlakoztatásuknál a fenék fölött min 20—25 cm-es szintkülönbséget kell tervezni. Kialakításuknál a táblásítással kapcsolatos és egyéb mezőgazdasági igényekre különös figyelmet kell fordítani. A felszíni lefolyás, külvizek stb. elvezetésére az adottságoktól függően, de legalább 500 m-enként nyílt árkok szükségesek. A szívók és gyűjtők vizei is általában árkok közvetítésével kerülnek a befogadó élő vízfolyásba. Hidrológiai méretezésük 100—500 l/s km

2 terhelésre történik 3 km

2-nél kisebb vízgyűjtő esetén. 3 km

2-nél