Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Joó Ottó: A nyugat-magyarországi melioráció

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI MELIORÁCIÓ Dr. JOÓ OTTÓ

1 A legutóbbi években a Kőszeg—Letenye vonaltól nyugatra eső országrészen jelentős munkák indultak meg gyenge termőképességű talajok javítására ( 1. ábra A szóbanforgó terület teljes kiterjedése Vas és Zala megyék nyugati felében 2600 km

2. Az Alsó és Felső-őrség, Göcsej és Fletés tájai ezek. E pannon süllyedéken 180—320 m A. f. magasságok közötti dombok, völgyek, fennsíkok, medencék váltakoznak. Évi átlagos csapadéka 800—1000 mm. A monszun időszakban gyakoriak a nagy esőintenzitások. Hűvös, páradús jobbára szélcsendes vidék ez. Talaja nehéz, agyagos vályog. A felső 30—40 cm réteg Arany f. kötöttségi száma 43—54, ez alatt 50—60. Fizikai tulajdonságai, így vízháztartása is kedvezőtlen. A felső „A" szint alacsony 1—1,5% humusztartalmú. Gyakori, hogy a termőréteg lekopása folytán ,,A" szint nincs. A 40—120 cm közötti ,,B" szint a kicsapódott vas és alumínium vegyületekkel savanyú (pH 2 5—6), tömör, levegőtlen, vízátnemeresztő réteget alkot. A keletkező redukciós folyamatok a növényi életre mérgezők. A szelvényben kékes gleyes foltok képződnek. A „C" szint erősen kötött, agyagos vályog, helyenként — főleg a Szombathely—Zalalövő—Letenye vonaltól keletre — lazább kavicsos talajú. A tipikusan „őrségi" területen nincs összefüggő talajvíz. A fennsíkon és laposokon általános a vízpangás (2. és 3. ábra). Jelenleg a terület egyharmada erdő, melynek háromnegyed része tűlevelű. Mezőgazdasági művelés a terület 60%-án — 257 000 kh-on — folyik, aminek kétharmada szántó, 28%-a rét-legelő. A termések az országos átlaghoz képest 25—50%kal alacsonyabbak [8, 9]. Az állatállomány sűrű, az országos átlag másfélszerese. A külterület 36%-a állami (ebből 30% erdőgazdaság), 54%-a termelő-szövetkezeti, 10%-a egyéni kezelésben van. A lakosság 57,3%-a a mezőgazdaságból él. (Országos átlag 35,9%). A település-sűrűség magas (210 község). Az elvándorlás 1949—60 között 6,6%. A 30-as évek közepén a birtokok 95%-a 50 kh-nál kisebb területű. Az átlagos birtoknagyság 11,7 kh volt. A parasztok nagyobb részben az erdőkből éltek. 1945 előtt a nagybirtok nem is maradt meg e területen. A terület gazdálkodási feltételei kedvezőtlenek, lakosságát eltartani nem tudja. Ezért sürgős segítségre van szüksége. Mindenek előtt a talajok termőképességének fokozását nagyüzemi viszonyok között is lehetővé tevő beavatkozások alapjait kellett meghatározni. Ezt a munkát végezték el a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola kutatói Bélák Sándor irányításával az érintett megyék vezetőinek 1 dr. Joú Ottó mérnök, a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője.