Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Zboray Károly: A folyószabályozás időszerű kérdései

A folyószabályozás 145 3. Л folyószabályozás és a víziűtfejlesztés kapcsolatai Számos forrásból ismeretes, hogy nagyobb folyóinkon már a rendszeres folyószabályozási tevékenység megkezdése előtti évszázadokban élénk hajózás alakult ki. A történelmi adatok részletezése nélkül itt csupán azt tartom szükségesnek kiemelni, hogy a hazánkat keresztül szelő legfontosabb európai víziúton, a Dunán már a rómaiak is rendszeres hajóforgalmat bonyolítottak le, de később is az ország nagy részében az utak hiánya miatt, illetve a vízjárta területeken az utak használatának bizonytalansága miatt a tömegszállítások jelentős része a folyókra terelődött. Érthető tehát, hogy amikor а XIX. század elején a gőzhajózás forradalmasította az addigi víziszállítási módszereket, a rendszeres folyószabályozási munkák megindításának is egyik fontos célja a meglevő hajózási lehetőségek megjavítása és újabb hajózási útvonalak megteremtése volt. A folyószabályozásnak és a hajózásnak ez a kapcsolata ma is fennáll, sőt egyre szorosabbá válik, annál is inkább, mert az árvíz, a hordalék és a jég levonulásának kedvezőbbé tételére irányuló mederszabályozási munkák módszerei és eredményei egyben a hajózás által igényelt mederméretek kialakítását is elősegítik. Ebben a vonatkozásban a folyószabályozás és a víziútfejlesztés kapcsolata annyira szoros, hogy pl. a magyar Duna esetében nem is lehetne megbízhatóan különválasztani a szabályozási munkáknak az árvíz- és jégveszély elhárítása céljából szükséges munkarészeit vagy költségeit. De többé- kevésbé hasonló a helyzet a többi hajózható folyónk esetében is, hozzátéve ehhez a megállapításhoz azt, hogy a szabályozás fontossága vagy sürgőssége tekintetében hol az egyik, hol a másik szempont lehet döntő és kezdeményező jelentőségű. Véleményem szerint ennek a megállapításnak érvénye kisebb-nagyobb mértékben még az általában hajózási érdekből végzett kisvízi szabályozás — vagy helyesebben utószabályozás —vonatkozásában is fennáll, hiszen közismert, hogy az elsekélyesedett mederszakaszok és rossz gázlók a jégtorlódások keletkezésének is okozói, tehát szabályozásuk a jeges árvízveszély csökkentése céljából is szükséges. Természetesen más a helyzet mind a hajózható, mind a korábban nem hajózható folyók csatornázásánál, mind pedig az új, mesterséges víziutak — hajózható csatornák — létesítésénél. Ezek a munkák az esetek túlnyomó többségében komplex rendeltetésűek s általában meg lehet és meg kell állapítani, hogy a létesítmények és a kapcsolódó szabályozási feladatok munkamennyiségei és költségei milyen arányban oszlanak meg a megvalósításban érdekelt ágazatok között. Változtak-e a folyószabályozás feladatai? Csorna János szerint a múlt században kialakított általános folyószabályozási koncepció célkitűzése a vizek kártétel nélküli levezetése, a jégveszély elhárítása, esetenként a szükséges hajóút biztosítása volt. Az azóta bekövetkezett fejlődés eredményeként könyveli el, hogy „ma már a szabályozási tervek a levonulásra kerülő három elem — víz, jég és hordalék — és a meder kölcsönhatásának figyelembevételével készülnek." Hibáztatja azonban, hogy „a szabályozások célját tekintve változatlan maradt a múlt században kialakított koncepció." Majd végkövetkeztetésként azt mondja, hogy „a jellemző vízhozamok függvényében ki kell alakítani minden vízfolyásra azt az egységes szemléletre támaszkodó új folyószabályozási koncepciót, ami biztosítani tudja a vizek kártétel nélküli leveze-