Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Zboray Károly: A folyószabályozás időszerű kérdései

142 Zboray Károly munka jelentősége lényegesen kisebb, mint a korábbi helyzetben volt. Ezért a szakcsoportok irányító hatáskörét és létszámát is csökkenteni lehet; az „egyoldalú" szakágazati ismeretek és építési gyakorlat megszerzése helyett a vízügyi szolgálat mérnökeiben és technikusaiban a komplex vízgazdálkodási szemléletet és a sokirányú építési gyakorlatot kell kifejleszteni. Szerencsére a szakágazatok jelentőségének ilyen éles formában való kétségbe vonása nem általános, de a kérdéssel mégis foglalkozni kell, mert ezzel a véleménnyel viszonylag nagyszámú, főleg fiatalabb mérnök részéről találkozunk, akik egyébként jó felkészültséggel rendelkeznek, de a szakágazatok munkájában egyáltalán nem, vagy csak rövid ideig vettek részt. Ilyen körülmények között a folyószabályozás időszerű feladatainak tárgyalása során először arra a kérdésre kell választ adni, hogy mai helyzetünkben egyáltalán időszerű-e maga a folyószabályozás mint szakágazati tevékenység. Véleményem szerint a kérdésre csak határozott igen lehet a válasz, éppen a szakágazatok jelentőségének alábecsülésénél érvként használt egységes vízgazdálkodási érdekek fokozottabb, jobb kiszolgálása miatt. Ugyanis a népgazdaságnak a tervszerű vízgazdálkodási tevékenységgel szemben támasztott igényeit pusztán azzal nem elégíthetjük ki, hogy a vizek kártételei elleni védekezésre vagy a bármilyen célú vízhasznosításra szolgáló vízimunkákat elvégezzük, hanem azokat a legszakszerűbben, leggazdaságosabban és a legjobb eredménnyel kell elvégezni. Ez a követelmény pedig csak úgy elégíthető ki, ha a különböző jellegű, de egymással szoros kölcsönhatásban levő vízügyi beavatkozásokat az illető szakterületet jól ismerő specialisták irányítják. A vízgazdálkodási tevékenység helyes ellátásához tehát jól megalapozott szakágazati munkára van szükség, mert az egyes tudományágak terjedelme a fejlődés folytán ma már olyan mértékben bővült, hogy univerzális szakismeretekkel rendelkező mérnökökről aligha beszélhetünk. Az viszont lehetséges és feltétlenül szükséges, hogy az egyes szakágazatokban dolgozó műszaki emberek a speciális ismeretek mellett megszerezzék azokat az ismereteket is, amelyek birtokában a saját szűkebb munkaterületükön túltekintve, a komplex vízgazdálkodási szemlélet jegyében láthatják el feladataikat. Ami a folyószabályozásnak a vízgazdálkodásban betöltött szerepét illeti, ennek fontossága korántsem jellemezhető kizárólag a Széchenyi István és Vásárhelyi Pál által a múlt században megkezdett, nagy eredményekkel járó és sokszor — jogos büszkeséggel — emlegetett alapvető szabályozási munkákkal és azok eredményeivel. Viszonylag kevés szó esett ugyanis arról, hogy már Széchenyi és Vásárhelyi is átfogó, ma is helyesnek tartott vízgazdálkodási szemlélettel kezdtek hozzá folyóink szabályozásához, nemcsak az ármentesítés, hanem a víziközlekedés, sőt a későbbi öntözési lehetőségek biztosítása érdekében is. Nem rajtuk és nem is az őket követő vízimérnökökön múlt, hogy a folyószabályozási és az ezzel összefüggő komplex feladatok végrehajtása a kezdeti nagy eredmények elérése után megrekedt és a befejezés — helyesebben a lemaradások felszámolása és a népgazdaság igényeinek megfelelő fejlesztés — a mai és a bennünket követő vízügyi műszaki gárda feladatát képezi. Mint említettem, már a múlt században megindított rendszeres folyószabályozási munkák irányítói is világosan látták a folyószabályozás sokirányú vízgazdálkodási céljait és jelentőségét, hiszen pl. nagy folyóink szabályozását Széchenyi elsősorban azért tartotta szükségesnek, hogy az akkor európaszerte fellendült belvízi hajózás feltételeit hazai viszonylatban biztosítsa. E mellett mind ő, mind munkatársai