Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Zboray Károly: A folyószabályozás időszerű kérdései

A folyószabályozás 143 tisztában voltak azzal is, hogy a folyóvölgyek ármentesítéséhez nem elegendő a töltések megépítése, hanem ezt megelőzően rendezni kell a lefolyási viszonyokat a folyómedrek szabályozásával. De mindezen túlmenően Károlyi Zsigmondnak „A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon" című, 1960 ban megjelent könyve számos történelmi adattal szemlélteti, hogy az alapvetőnagy vízimunkákat tervező és végrehajtó elődeink helyesen ítélték meg a folyószabályozás jelentőségét, és a megoldandó feladatok egymásutánját, mert szerintük is „a vízbajok megszüntetésének természetes sorrendje a szabályozással egybekötött ármentesítés és az azt követő lecsapolás, amiket azután az öntözésnek kell betetőznie." Tudatában vagyok annak, hogy az előbbiekben ismertetett gondolatok és megállapítások nem jelentenek újdonságot a vízügyi szolgálatban hosszabb ideje dolgozó műszakiak számára. Mégis szükségesnek tartottam mindezeknek emlékezetünkbe idézését, mert meglehetősen gyakran találkozunk a folyószabályozási tevékenység olyan értékelésével, hogy az csaknem kizárólag a vízkárelhárítás keretébe tartozik és csupán a hajózás érdekében végzett szabályozási munkák révén van némi köze a vízhasznosításhoz. A folyószabályozási tevékenység részletesebb megvizsgálása azonban arra az eredményre vezet, hogy a folyószabályozásnak a vízgazdálkodásban betöltött szerepe korántsem határozható meg ilyen egyszerűen. Kétségtelen ugyan, hogy a folyószabályozási tevékenység, vagyis a lefolyási viszonyok rendezése — mind a középvízi, mind a kétparti hullámteret magában foglaló nagyvízi mederben — elsősorban az ármentesítés és az árvízvédelem érdekében szükséges, a nagyobb folyók medrének szabályozása pedig egyben a hajózás érdekeit is szolgálja. De ugyancsak a lefolyási viszonyok rendezését — tehát a folyószabályozást — teszi szükségessé a folyóvizek bármilyen célra való hasznosítása is. Hiszen aligha kell külön bizonyítani azt, hogy a víz, a hordalék és a jég levonulásának rendezetlensége — és a medernek ezzel együtt járó minden káros változása — nemcsak az árvízvédelem vagy a hajózás szempontjából hátrányos, hanem a mezőgazdasági vagy ipari vízkivételi müvek és a folyóba való vízlevezetésre szolgáló müvek üzemlehetősége tekintetében is. Ezeknek a nagyköltségű létesítményeknek működése csak akkor lehet zavartalan, ha a folyó nem vándorol el mellőlük, vagy nem következnek be az üzemet akadályozó mederváltozások. Hasonló az eset a folyók mellé települt városok, utak, vasútak vagy ipari termelőüzemek tekintetében is, mert ezeket a medervándorlások és partszakadások közvetlenül veszélyeztethetik akkor is, ha egyébként az árvízszintnél magasabb parti területekre települtek. Nem hanyagolhatók el azok az összefüggések sem, amelyek a mederváltozások és a talajvízszín alakulása között kétségtelenül fennállnak. Az előbbiekben vázolt igények és összefüggések ismeretében, a bekövetkező károk megelőzése érdekében a vízkivételi és vízbevezetési művek környezetében a folyómedret megfelelő vonalozás mellett állandósítani kell úgy, hogy a szakadó partok megkötésén kívül a megfelelő mederméreteket és a mederben a vízkivételre és vízbevezetésre kedvező áramlási viszonyokat is biztosítsuk. Ami pedig a folyószabályozásnak a talajvízre gyakorolt hatását illeti, rá kell mutatnunk arra, hogy a nagy vizek levonulásának szabályozás útján való meggyorsításával — vágyis a folyómenti területek talaját feltöltő nagy vizek tartósságának csökkentésével —egyúttal csökkentjük a talaj vízzel való telítődésének mértékét is, vagy legalább is területi kiterjedését korlátozzuk. Hasonló az eset a sok hordalékot szállító folyók