Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

VERÖSZONDÁS TALA J VIZSGÁLATOK Ismerteti: PAPFALVY FERENC H. Zweck: Baugrunduntersuchungen mit Sonden gemäss DIN" 4094 mit Ausvertungsmöglichkeiten. Mitteilungsblatt der Bundesanstalt für Wasserbau. 1966. nov. 1. Bevezetés A biztonságos és gazdaságos építés érdekében ma már minden nagyobb építkezés előtt részletes talajvizsgálatot kell végezni, mert a legmegfelelőbb építési módot csak így lehet meghatározni. A talajvizsgálat rendszerint kutatófúrások vagy aknák segítségével történik. Ezekből talajmintákat vesznek ki és laboratóriumi vizsgálatokkal állapítják meg azokat a talajfizikai jellemzőket, amelyek a statikai számítások alapjául szolgálnak. A szokásos módszereken felül számos esetben végeznek egyéb kiegészítő vizsgálatokat is. Ezek közé tartoznak a különböző módszerekkel végzett szondázások is. A szondázási eredmények csak tapasztalatilag értelmezhetők. Az értékelést azonban nehezíti, hogy a szonda típusa, mérete, munkamódszere és számos más körülmény is jelentősen befolyásolja a mérési eredményeket. Ezért a különböző szondákkal kapott mérési eredmények általában nem hasonlíthatók össze egymással, nem értékelhetők azonos elvek alapján. Ennek a nehézségnek az áthidalása céljából 1955. évben a Német Szövetségi Köztársaságban munkabizottság alakult. A munkabizottság első lépésként kidolgozta a DIN 4094 szabványt, melynek 1. füzete szabványosította a Németországban leggyakrabban alkalmazott szondák méreteit, valamint azok munkamódszereit, 2. füzete pedig a szondák alkalmazására ad tájékoztatást. 2. Szabványos szondák A DIN 4094 szabvány a következő szondákat szabványosította: Könnyű verőszonda: A csúcs átmérője 25,2 cm, a hozzátartozó kos súlya 10 kp, ejtési magassága 50 cm. Kézi erővel működik. Nehéz verőszonda : A csúcs átmérője 35,6 cm, a kos súlya 50 kp, ejtési magassága ugyancsak 50 cm. A rudazat átmérője mindkét szondatípus esetében néhány mm-el kisebb a csúcs átmérőjénél. A nehéz verőszondát a „Bundesanstalt für Wasserí>au"-nál kétkerekű utánfutóra szerelték és elektromos hajtással látták el. A verőszondázásnál a szabványos módszer szerint általában a 10 cm behatoláshoz szükséges ütések számát jegyzik és az eredményeket az 1. ábra szerinti módon ábrázolják. A szondázást többnyire a talajfelszínről, vagy a munkagödör talpáról végzik, lehet azonban fúrólyukakban is szondázni. Ez esetben a nehéz verőszonda helyett az amerikai „Standard penetration test" (szabványos behatolási kísérlet) szondája használható. Ez kb. 50 cm hosszú, csőszerű szonda, melynek külső átmérője 50,8 mm, belső átmérője 34,9 mm. A kos súlya 65 kp, ejtési magassága 75 cm. A szétnyitható csőszerű kiképzés a szondázással egyidejűleg a mintavételt is lehetővé teszi. A szondát a fúrórudazat segítségével eresztik le a fúrólyukba és a tulajdonképpeni szondázás megkezdése előtt 15,2 cm (1/2 láb) mélységig, beverik. Ez után további 30,5 cm-rel