Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

134 Ismertetések íitéssiímllt) и7 behatolás Ю 10 30 (1 láb) mélyebbre verik, miközben számlálják a behatoláshoz szükséges ütések számát. (Ugyanez a szonda használható egyszerű verőszondaként is, ha a szondatest alsó végére csúcsot illesztenek.) Л verés az eredeti amerikai módszer szerint mindig a terepszín felett történik. Lehet azonban a verést a fúrólyukban is végezni úgy, hogy magát a szondát verjük. így jelentősen csökkenthetjük a rudazatnak az ütések erejét csökkentő hatását, ami egyébként a verőszondázásnál a mélységgel együtt fokozatosan érvényesül. Az eredmények értékelésénél természetesen mindig figyelembe kell venni, hogy melyik módszert alkalmaztuk. A statikus szondázásnál a szondát egyenletesen, kb. 0,2 — 0,4 m/perc sebességgel nyomják a talajba, miközben külön mérik a csúcsellenállást, valamint a köpenysúrlódást is magában foglaló teljes behatolási ellenállást. Ez az eljárás bonyolultabb berendezést igényel, mint a verőszondázás, de a mérési eredmények pontosabbak és sokoldalúbban használhatók. A statikus szondák jellemző méreteit a DIN 4094 szabvány a következők szerint írta elő : Keresztmetszet 10 cm

2, a szondahegy csúcsszöge 60°, a szonda palástjának magassága 11 cm. A Bundesanstalt für Wasserbau a statikus szondázáshoz kétkerekű utánfutóra szerelt, elektromos hajtású hidraulikus sajtót használ. A berendezést ugyancsak hidraulikus úton mozgatható horgonycsavarok rögzítik a talajhoz. A csúcsellenállást, illetve a teljes behatolási ellenállást elektromos műszerek folyamatosan mérik. A DIN 4094 szabvány megjelenésével a szondázó berendezések fejlődése nem állt meg. A további fejlesztésnél elsősorban arra törekednek, hogy a kézi erőt gépi erővel helyettesítsék, és a mérési eredményeket önműködően rögzítsék. A gépi erő alkalmazása azonban gyakran lényeges módszerbeli változást jelent. így pl. az ún. gyorskalapácsokkal történő szondázásnál kapott értékek nem hasonlíthatók össze a szabványosított módszerekkel, ezek értékelését más szempontok alapján kell elvégezni. A munkabizottság figyelemmel kíséri a fejlődést és további készülékek értékelését is el fogja végezni. 1. ábra. Verőszondázási eredmények ábrázolása 3. A szondázó berendezés kiválasztása A különféle szondák közül mindig a vizsgálat célja szerint kell kiválasztani a megfelelőt. Kisebb jelentőségű, gyors vizsgálatokhoz a könnyű verőszonda a legalkalmasabb. Ezt mindig kéznél lehet tartani és egyetlen ember is kezelheti. Lehatolási mélysége függ a talaj tömörségétől. Könnyű talajokban kb. 8 m mélységig használható. Nagyobb mélységek esetén már a nehéz verőszondát kell elővenni, mellyel átlagos talajviszonyok mellett kb. 20 m mélységet lehet elérni. Ha részletesebb, pontosabb adatokra van szükség, akkor a statikus szondákat célszerű alkalmazni. Használatuk főleg kötött talajoknál előnyös. 4. A szondázás alkalmazási lehetőségei A szondázás célját tekintve a következő alkalmazási lehetőségek jöhetnek számításba: 4.1 Réteghatárok megállapítása A közvetlen talajfeltárás által szolgáltatott adatok sűrítésére, a rétegződésnek a fúrások közötti nyomonkövetésére a szondázás különösen akkor alkalmas, ha különböző szilárdságú rétegek fekszenek egymáson. Erre a célra legmegfelelőbb a