Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
1. füzet - Kienitz Gábor: az 1965-66. évi belvíz hidrológiai értékelése
42 Kienitz Gábor I. táblázat 20. oszlopa tartalmazza. Utóbbi értékek általában valamivel nagyobbak, mint a 2. ábrából kivehetők; részben, mert az ábra csak a hullámok legfontosabb szakaszát mutatja be, részben pedig a végleges számbavételek során végzett korrekciók miatt. Ennek dacára az ábra jól mutatja a belvizek levezetésének időbeli alakulását. Kétségtelen, hogy az et elöntött terület %-ok nem azonosak a (4)-ben szereplő kt károsodott területekkel, mégpedig két ok folytán. Az egyik az, hogy a rövidebb ideig tartó elöntéseknek kisebb a káros hatása, mint a hosszabb ideig tartóké, esetleg egyáltalán nincs is. A másik pedig az, hogy károsodhat el nem borított terület is, ha a felső talajrétegekben bizonyos ideig tartó, vízkapacitás körüli telítettség jön létre. Ha azonban az elöntések nagyságát feltüntető görbék lefutását is tekintetbe vesszük (amiben tehát már a t mentesülési idő is benne van !), és feltételezzük azt, hogy a károsan telített talajú területek kiterjedése minden időpontban arányos a belvízzel borított területek kiterjedésével (ami különben nagy területek átlagában valószínűnek is látszik), akkor megállapíthatjuk, hogy e görbék ordinátáinak nagyságrendje és a görbék alakja valamilyen módon jellemző mind kt-re, mind pedig t-re. Bevezethetünk tehát egy e=e(kt,t) (5) mutatószámot e görbék adatainak felhasználásával, amely mind a károsodott területek kiterjedésével, mind pedig a mentesülési idővel arányos, és amelyet a (4)-ben szerepeltethetünk e tényezők helyett. Ilyen mutatószámot többféle módon alkothatunk. Legcélszerűbb azonban ezt úgy végeznünk, hogy közben a növekvő t fokozódó kedvezőtlen mezőgazdasági hatását is figyelembe vegyük. Miután azonban bizonyos időtartamú elöntés után ez a kedvezőtlen hatás már nem fokozódik, a görbéknek csak egy kiragadott szakasza alapján ajánlatos a mutatószámot megalkotni. E meggondolások alapján az olvadás kezdetét tartalmazó dekádon kívül még öt dekádot vettünk figyelembe (febr. 1-től márc. 31-ig terjedő időszak), és a következő képletet vezettük be az e mutatószám számítására: 6 e=Z e'n-n (5/a) n=l ahol et n jelenti az n-edik dekád 2. ábra szerinti elöntött területszázalékát, л pedig a dekádok sorszámát február első dekádjától kezdődően, március harmadik dekádjáig bezárólag. E mutatószám bevezetésével tehát az alapegyenletet az alábbi formában használjuk: f(e,qs,B) = 0 (6) A (6) egyenletben már csak a belvízlevezető rendszer kiépítési fokát, qs-1 kell számértékkel jellemeznünk (B természetesen a belvízhullám alatt levezetett összbelvízmennyiség, mm-ben kifejezve). A gyakorlatban a kiépítés fokát q l/s km 2-tel, azaz a fajlagos kiépítéssel szokták jellemezni. Ennek bizonytalanságaira fentebb már utaltunk és megállapítottuk, hogy r/.cl I belvízhullámonként változó érték. Ezenkívül egy rendszer főgyűjtője torkolati szakaszának — illetve az ott üzemben levő szivattyútelepnek — a vízszállító képességével (mert q tulajdonképpen ezt jellemzi) azonban még együtt járhat egy jól, vagy egy rosszul működő csatornarendszer, a két dolog semmiképp sem függ egymástól. Bár a csatornarendszer jó üzeme sok természetes és mesterséges körülménytől függhet, leglényegesebbnek mégis azt kell tartanunk, hogy egyáltalán vannak-e csatornák, és mennyi, amelyek
