Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

3. füzet - Kollár Ferenc: A Kerka patak felső szakaszának szabályozása

A Kerka patak szabályozása 391 A Kerka patak szabályozására az első terv 1901-ben készült. Miután jogerős véghatározat csak 1910-ben született, a munka 1911-ben indult meg és 1923-ig az érdekeltek részéről befizetett hozzájárulásokból megszakítással folyt. 1926 és 1940 között folytatódott, és 1940 április. 18-án kelt jegyzőkönyv szerint a tervezett munka Zalabaksánál be is fejeződött. Időközben, 1924-ben és 1934-ben, módosító tervek is készültek, ezek azonban kizárólag a torkolat és Zalabaksci közötti Kerka szakasz szabályozásával foglalkoztak. Az elkészült tervek, leszámolások legnagyobb része a háborús események során megsemmisült, és így azok a tapasztalatok, melyek az akkori Kultúrmérnöki Hivatal mintegy 60 éves fennállása alatt összegyűltek, legnagyobbrészt megsemmisültek. A további években, 1940 és 1960 között, lényeges munka nem folyt. A fennmaradt hézagos adatok szerint a terv a kiépítési vízhozamot a Cserta torkolata alatt 30 m

3/s-ban állapította meg. A minta keresztszelvény fenékszélessége 9,0—4,5 m, rézsűhajlása 1 : 1 volt. A medertisztogatás hossza 39,7 km a torkolattól Zalabaksáig, a kiemelt földmennyiség 190 987 m

3. A munka elvégzését igazolja az, hogy az ismertetendő munka tervezésének megindulásakor az alsó szakasz medrének vízemésztő képessége 15—25 m

3/s-ra, a felső szakaszé pedig 2—4 m

3/s-ra volt tehető. Ez a körülmény hozta magával, hogy a szabályozási munkát a lényegesen rosszabb helyzetben levő szakaszon kellett újra elkezdeni, mintegy a század első felében elvégzett munka folytatásaképpen. 1. A TERVEZÉS a) A völgy állapota az 1958—65. évi szabályozás előtt A Kerka völgye ezen a szakaszon teljesen ősállapotban, és a meder általában a völgy oldalában volt, azért, hogy a vízimalmok megfelelő eséshez jussanak. A régi térképek szerint ezen a szakaszon 11 vízimalom volt, melyből a szabályozás megkezdése előtt már csak 5-nél volt található vízlépcső. A völgy Zalabaksától Bajánsenyéig egységes. Itt kétfelé válik, északra a Kerka, tőle délre a Kerca völgye terül el nyugat-keleti főirányban. A Kerka meder hossza e szakaszon a szabályozás előtt 30 km, a völgy hossza pedig 21 km volt. Az igen kanyargós medert a malomtulajdonosok csak olyan mértékben tartották karban, ami a vízimalom kiépítési vízhozamának megfelelt, és így a legkisebb eső hatására is a víz a mederből kilépett és a völgyön keresett lefolyást. Az 1—1,5 km széles völgy elposványosodott, sok helyen a vizet tűrő növényzet nőtte be. Ilyen körülmények között a közel 3 600 ha-t kitevő völgvfenéki rétterület értéktelen volt, ami nagymértékben hozzájárult a környékbeli lakosság szegény sorsához. b) Előmunkálatok A völgy állapotának megismeréséhez sokszögmenetre támaszkodva elkészült a meder akkori állapotának geodéziai felvétele, és a völgy állapotát feltüntető völgyszelvények átlag 500 m-ként. Ez utóbbiból két jellemzőt a 2. ábra tüntet fel. Első látásra is szembetűnik a Kerka patak malomcsatorna jellege és az árvizek hatására kialakult kisebb nagyobb árkok. Az előmunkálat második részét hidrológiai tanulmány elkészítése képezte. Ehhez vízhozam, vízállás-adatok álltak rendelkezésre. Vízhozam adatok: Lovászira vízhozammérések 10 m

3/s-ig, Lentire vízhozamgörbe 20 m

3/s-ig 5—8 éves adatokkal. 6 Vízügyi Közlemények