Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

3. füzet - Böcker Tivadar: A budapesti hévízkutak összefüggésének vizsgálata

A budapesti hévízkutak, összefüggése 387 így szerkesztett térkép tehát ( 12. ábra) az utóbbi évek, sőt hónapok legújabb kutatási eredményeinek szellemében készült. A térképről leolvasható, hogy a világátlagtól eltérő látszólagos gradiensek viszonylag szűk területre esnek, ily módon a gazdaságosan feltárható, hévizet tároló karszt elterjedése korlátozott. Lényegében az irodalomból ismert „budai termális vonal" fogalma helyett a „budapesti termális háromszög" fogalmát kell bevezetni. Ezt a háromszöget a Dagály utcai, a Tétényi uti és a Zuglói kutak környéke határolja. A mélyszerkezet és az izogradiens vonalak egybevetése meglepő képet mutat. Az izovonalak ugyanis a vetők mentén elhúzódó, csillag alakú formát alkotnak. Ez pedig a vetők mentén felszálló hévizekre utal. A leghatározottabb hévízvezetőnek az ún. „budaörsi" törésvonal mutatkozik, ahol még a budai hidegkarszt oldalon is jelentkezik a geotermikus anomália. Sajnos a rákospataki töréstől É-ra elhelyezkedő területen nincs adat sem a szerkezetre, sem a geotermikus viszonyokra. Elképzelhető, hogy az izogradiens vonalak Városliget felé történő beöblösödése a rákospataki vetőtől ÉK-i irányba tolódik el egy újabb kutatófúrás eredménye alapján. A „budapesti termális háromszöget" alkotó szerkezeti vonalak lényegében magyarázatot adnak a kimutatott összefüggésre és első sorban a kiemelt víz kémiai tulajdonságainak változására. A hévíz kémiai jellegének változása ugyanis nem képzelhető el másképpen, mint úgy, hogy a nagy vetők mentén történő nagyobb áramlási sebesség hatására, ezek iránya mentén nagyobb mértékű az utánáramlás, mint a köztes irányokból. Ezért, ha a vetők mentén a víz kémiai jellege változik, akkor a vízkivételi helyen az utánáramlás függvényében megváltozik a kiemelt hévíz vegyi összetétele is. Budapest területén a további geotermikus kutatás alapját kell, hogy képezze a megszerkesztett izogradiens térkép. Célszerű a térképen jelzett anomáliákat sekély fúrásokban véghőmérséklet szelvényezéssel ellenőrizni, különösen a hévizes vetők jelenlétének és helyének meghatározása céljából. Ily módon számításba jöhet a rákospataki vetőtől É-ra elhelyezkedő pesti oldal, a budaörsi vető budai és pesti megfogása, továbbá a népligeti fúrás és a városligeti kutak között szelvény kiépítése is. Az a körülmény, hogy a népligeti fúrás nem mutatott semmivel sem más geotermikus helyzetet, mint ami a Ganz és a Sörgyári kutak alapján előre várható lett volna, egyértelmű bizonyíték a „budaörsi törés" pesti jelenléte és e törés hévízvető jellege mellett, melyet a izogradiensek e vonal melletti besűrűsödése is jelez. 8. Következtetések és javaslatok Az 1966. évben lezajlott összefüggés-vizsgálat eredményeinek elemzése alapján az alábbi következtetések vonhatók le: 1. A budapesti vízföldtani és mélyszerkezeti viszonyok lehetővé teszik a budai és pesti karsztvizek közötti összeköttetést és a kutak, valamint a források kölcsönös egymásrahatását. 2. A karsztvízszint alakulását igen sok tényező bonyolultan összekapcsolódó, egymás hatását kölcsönösen erősítő, vagy gyengítő módon befolyásolja. E sokfajta tényező kölcsönös viszonyának a nyílt karsztnál (Buda) a dinamikus karsztvízszint, a fedett karsztnál (Pest) a dinamikus karsztvíznyomás felel meg.