Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A KELETI FŐCSATORNA VÍZSZÁLLÍTÁSÁNAK VIZSGÁLATA DÁVID LÁSZLÓ — GÁL TIVADAR -• TÖRÖK LÁSZLÓ 1 A Tiszántúl északi része a Tiszából a tiszalöki duzzasztó fölött kivett vízzel, a Keleti és Nyugati Főcsatornák közvetítésével öntözhető. A főcsatornák tiszai árvédelmi töltésekkel kiépített kezdeti közös szakaszát (0—4,7 km) 200 ezer kh, a Keleti Főcsatorna további szakaszát 120 ezer kh öntözé­séhez elegendő, 35 m 3/s öntözővíz üzemszerű szállítására tervezték és építették. A fő­csatornát emellett 1000 t-s uszályokkal egy irányban, 700 t-s uszályokkal két irányban való hajózásra tervezték. A főcsatorna elősegíti a tőle keletre eső területek belvízrendezését is, mert mértékadó belvízhullám esetén az itt összegyülekező bel­vizeket gravitációsan magába fogadja és a Kállón át a Körösökbe, vagy közvetlenül tározókba vezeti. A főcsatorna a Hortobágy medence keleti peremén halad. Üzem­vízszintje általában a tereppel közel azonos szinten van, a tőle nyugatra eső területek felett azonban uralkodik, mert a terep keletről nyugati irányba a Hortobágy meder felé lejt. A csatorna keresztszelvényének alakját és méreteit a vezetendő öntözővíz meny­nyisége és a hajózás követelményei szabták meg. A tiszavasvári hajózsilip alatti vizs­gált szakasz mélysége 3 —4 m, a víztükör szélessége 35 —40 m között változik. A szel­vény csésze alakú. A főcsatornát vízszintes fenékkel tervezték. A tervezett fenék­szint 89,20 m A. f., a kísérleti szakaszon azonban a tényleges fenékszint a kivitele­zési eltérések miatt 89,20 — 90,00 m A. f. szintek között változik. A partvédelmet eredetileg 2,0 m széles vízszintes nádpadkával kívánták meg­oldani, amelynek szintje a tervezett 92,20 m A. f. hajózási vízszint alatt 0,4 m-rel marad. Később ezt a nagyobb vízszíningadozásnál is alkalmas 1:10 hajlású lapos rézsűre tervezték át. A töltésláb és a vízszín közötti előtér szélessége és magassága azonban a kotrási technológia függvényében erősen változik, ami befolyásolja a lapos rézsűs partvédelem kialakításának lehetőségét. A főcsatorna mentén húzódó kétol­dali töltés koronaszintjét a dinamikus vízszint fölött 1,5 m biztonsággal tervezték. Ezt a biztonságot az üzem közbeni vizsgálatok eredményei alapján az utólagos de­póniarendezési munkáknál 1,0 m-re csökkentették. A főcsatornán a vízszinttartás érdekében két ideiglenes közbenső zsilipet létesí­tettek, mely a teljes csatornát 3 bögére osztja. Az öntözővíz kivételét 11 vízkivételi zsilip, a belvíz bevezetését, ill. a keresztezést 3 zsilip és 10 bújtató szolgálja. A főcsa­torna létesítésével egy időben, vagy azt követően 108 km övárok építésére került sor, amelyek a főcsatornával kettévágott területek vizeit, valamint a szivárgó vize­ket vezetik le. 2. Előzmények, a kísérlet céljai, kísérleti tematika A Keleti Főcsatornát üzemszerűen 35 m 3/s kezdeti vízszállításra tervezték és építették. Ez a vízszállítás a Kőrösvölgy részére átvezetendő jelentős vízigények miatt már a Tiszalöki Öntözőrendszer jelenleg alig 50%-os kiépítettsége mellett is kevésnek bizonyult. 1 Dávid László mérnök, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főmérnöke, Gál Tivadar mérnök a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság csop. vezető főmérnöke és Török László mérnök a Bajai Felsőfokú Víz­gazdálkodási Technikum tanszékvezető tanára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom