Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A tiszalöki duzzasztott tér 251 évben sorozatos hordalékméréseket hajtottak végre a pallószögi (592 fkm) és a Tiszalök feletti (526,5 íkm) nyilvántartási szevényben, október 8-án pedig kisvízszintrögzítés volt a teljes duzzasztott folyószakaszon. A további vizsgálatok során ezt a rögzített vízszint fogadták el alapvízszintnek. Az 1960. évben a duzzasztási határ környezetében létesített alapvonalhálózatot mind lefelé az 587,1 fkm-ig, mind felfelé a 611,5 fkm-ig 5 — 5 km-rel bővítették, és elvégezték a keresztszelvények felvételét 100 m-enként. A duzzasztómű alatt 5 km hosszban létesítettek nyilvántartási szelvényhálózatot és a keresztszelvényeket — ugyancsak 100 m-enként — felvették. Vízhozamméréseket végeztek a szabolcsveresmarti (612 fkm), a vízlépcső feletti és alatti mérési szelvényekben. A teljes duzzasztott folyószakaszon mederanyagmintát vettek nyilvántartási szelvényenként, illetve a duzzasztási határ környezetében 500 m-enként. Az 1961. év folyamán 10 km-rel bővítették a duzzasztómű alatti nyilvántartási szelvénykőhálózatot, egészen az 509,5 fkm-ig és elvégezték a nyilvántartási keresztszelvények felvételét mind az alvízi, mind a teljes duzzasztott folyószakaszon, majd 1962-ben nagyvízszint rögzítést hajtottak végre a Vásárosnamény — Tiszalök közötti szakaszon. Ezekre a mérésekre támaszkodva készültek azok a tanulmányok, melyek a tiszalöki duzzasztott folyószakasz feltöltődésének, mederváltozásának vizsgálatát célozták. b) A duzzasztott térre vonatkozó tanulmányok áttekintése A tiszalöki duzzasztott tér mederváltozásainak vizsgálatával kapcsolatban végzett mérési eredmények feldolgozása alapján a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1960-ban összefoglaló jelentést készített [4]. Az összefoglaló jelentés morfológiai jellemzést adott a duzzasztás által befolyásolt folyószakaszról, foglalkozott a duzzasztás hatására bekövetkezett vízállásváltozásokkal, a duzzasztott térben lerakódott hordalék mennyiségének és a feltöltődés jellegének vizsgálatával. Vizsgálta a duzzasztás hatását a hajózási viszonyokra és az árvizek levonulására. Az 1961. évben a tiszalöki duzzasztott tér feliszapolódásával kapcsolatban újabb összefoglaló jelentés készült [2]. Ez a jelentés részletesen foglalkozott a duzzasztott folyószakasz mederanyagviszonyainak, a feltöltődés jellegének, térbeli elhelyezkedésének és a duzzasztási határ környezetében levő zátony alakulásának vizsgálatával, valamint foglalkozik a tanulmány a duzzasztómű alatti szakasz vizsgálatával is. 1962-ben megkísérelték az egy éven belül lerakódott hordalék mennyiségének, térbeli elhelyezkedésének meghatározását, és javaslatot adtak a további vizsgálatokhoz. A tiszalöki duzzasztott tér mederváltozásaival, folyószabályozási kérdéseivel foglalkozik a Vízgazdálkodási Műszaki Szemle, először vetve fel a duzzasztott folyószakaszon a partbiztosítások és a gázlórendezések kérdéseit [10]. Rámutat a tanulmány a hajózási lehetőségekre is. Az 1960-ban Budapesten megtartott Hidraulikai Konferencia is foglalkozott a tiszalöki duzzasztott tér feliszapolódásával. Az ott bemutatott tanulmány röviden ismertette a duzzasztás hatására bekövetkezett vízállásváltozásokat, a duzzasztott térben lerakódott hordalék mennyiségét és a feltöltődés jellegét. Érinti a tanulmány a hajózás és az árvizek levonulásának kérdéseit is [5]. Ay előzőekben felsoroltak összefoglalása a „Beszámoló a VITUKI 1959. és 1960. évi munkáiról" kötetekben került közreadásra nyomtatott formában [3 — 6]. 1963-ban foglalkozott a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a tiszalöki duzzasztómű feletti Tisza-szakasz mértékadó árvízszintjének meghatározásával. A kutatásról összefoglaló jelentés készült és tanulmány jelent meg a VITUKI 1962. évi munkájáról szóló Beszámoló-ban [8 — 9]. A tanulmány foglalkozik a vízszintek változásának meghatározásával mércekapcsolatok alapján, vizsgálja az 1962. évi árvízi hossz-szelvényt és javaslatokat ad a tiszalöki duzzasztott folyószakasszal kapcsolatos további kutatásokra. Nem tartozik ugyan szorosan a tiszalöki duzzasztott tér vizsgálatához, de a teljesség kedvéért megemlíthetők még a Keleti Főcsatorna torkolati szakaszának feliszapolódására vonatkozó kutatások [1 — 7]. E kutatások azt bizonyították, hogy a Keleti Főcsatorna kiágazási szakaszán a feltöltődések megakadályozása nem lehetséges, a csatornaszelvény fenntartásának legcélszerűbb módja itt a rendszeres kotrás.