Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

3. Az 1965. évi dunai árvíz elleni védelem a magyarországi Dunaszakaszon - 3.2. Bencsik Béla: Árvízvédelem a Szigetközben és Komárom térségében

Árvízvédelem a Szigetközben 177 A Dunaalmás alatti szakaszon az említett budapest—bécsi műutat és a hozzácsatlakozó utakat több helyen elérte az árvíz és e helyeken nyúlgátakkal kellett védekezni (8. ábra). 8. ábra. A Budapest—bécsi út védelme Tát községnél Fig. 8. Protection of the mainroute Budapest

—

Vienna at the village Tát Bild 8 Abwehrarbeiten an der Strasse Budapest

—Wien bei Tát Az almásfüzitői árvédelmi vonalon elsősorban nagy tömegű fakadóvíz jelentkezett ott, ahol szorítógátrendszer nincs kiépítve. Aggasztó jelenség a védvonalon nem volt. Gyorsan javult azonban a helyzet akkor, amikor a Duna bal partján, Almásfüzitővel szemben, Zsitvatőnél június 15-én töltésszakadás következett be, amikori s az almásfüzitői vízmérce vízállása rövid órák alatt kb. 10 cm-t apadt. E szakadás nélkül mind a komáromi, mind az almásfüzitői vízállás — szemben a 781 cm-rel — 800 cm körül tetőzött volna, de még így is 31 cm-rel haladta meg e helyen az 1954. évi maximumot. A június 17-én ugyancsak a bal parton bekövetkezett csicsói gátszakadás után a lassú apadás mindenhol megkezdődött és a minden eddiginél hosszabb árvédekezés ténylegesen 1965. július 5-én ért véget. 3. Az árvízvédelem tapasztalatai A Szigetközben a töltéseken a rendkívül hosszú ideig tartó magas vízállás ellenére komolyabb, aggasztó jelenség nem volt. Csurgás, szivárgás, átázás veszélyes méreteket nem öltött. Tekintettel a töltések anyagának megfelelő voltára, átázás miatti csúszástól oly helyeken sem kellett tartani, ahol a töltés mentettoldali lábánál 1—2 m magas fakadóvíz volt. A gátvédelemre vonatkozó tapasztalatokat az alábbiakban foglalhatjuk össze: > u