Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965
3. Az 1965. évi dunai árvíz elleni védelem a magyarországi Dunaszakaszon - 3.2. Bencsik Béla: Árvízvédelem a Szigetközben és Komárom térségében
178 Bencsik Béla 1. A legjobbak a mentettoldali kavicspadkával ellátott töltések voltak. A szigetközi védvonalak állékonyságának biztosítása szempontjából a kavicspadka kialakítása feltétlenül hasznos, s hasonló esetben akár árvizén kívüli időszakban, de akár árvíz alatti időszakban is a gát erősítésnek jól bevált módja. E megállapításokat azok a megfigyelések igazolják, amelyeket rendkívül tartós, tehát átázás, csúszás szempontjából mértékadónak vehető árvíz alkalmával tettünk, amikoris pl. a dunaremetei 500 cm-es vízállás tartóssága az 1954. évinek több mint négyszerese, 65 nap volt. 2. Különös figyelmet érdemel az a megállapítás, hogy azokon a helyeken, ahol a töltéshez csatlakozó utak vagy feljárók a töltések anyagánál finomabb anyaból készültek, a csatlakozási pontokon a töltés átázása kivétel nélkül mindenütt fokozott mértéket öltött. Ezért fontos e csatlakozási pontok helyét tüzetes vizsgálat alá venni, és ahol szükséges megfelelő talajcserét végezni. 3. Az árvédekezés ideje alatt — legalábbis Szigetközben — a tényleges árvédekezéshez szükséges anyagot a nagy mennyiségű fakadóvíz miatt, a helyszínen kitermelni nem lehet, de a 8—10 km távolságról való szállítás is az idő rövidsége miatt szinte lehetetlen. Éppen ezért a töltések mentén képzett tartalékdepóniák a sikeres védekezés egyik alapfeltételét jelentik a töltések minden időben való járhatóságának biztosításával együtt (pl. kavicsolással). 4. Az árvédekezés bebizonyította, hogy a vékony fedőréteg miatti kiterjedt buzgárképződés — esetleg talajtörés — ellen egyik legbiztosabb módszer a töltés mentettoldali sávjában az ellennyomó medencés szorítógátrendszer kiépítése (L. 5. ábra), amit a szükséges helyeken az árvíz alatt is ideiglenes jelleggel pótolni lehet (9. ábra). Azokon a helyeken ahol az 1954. évi tapasztalatok alapján a szorítógátrendszer kiépült, a veszélyes jelenségek sokkal kisebb számban és mértékben mutatkoztak. A szorítógátrendszer kiépítésének folytatása szükséges, s meg lehet állapítani, hogy enélkül a szigetközi árvízvédelem helyzete nem mondható megnyugtatónak. Az almásfüzitői öblözetben szerzett tapasztalatok a Szigetközben szerzetteket csak alátámasztják. Az almásfüzitői szorítógátrendszer kifogástalanul működött, magán a töltésen különös beavatkozást igénylő jelenség nem volt. 5. A tapasztalatok beigazolták azokat a korábbi megállapításokat, hogy különösen nehéz helyzet ott adódott, ahol a víz felőli oldalon nyitott és fel nem iszapolt anyaggödrök vannak, melyek megrövidítik a mentett oldal felé irányuló szivárgás útját. Az anyaggödrök feltöltése e bajok gyökerében való orvoslását jelenthetné. 6. Igen hasznos tapasztalatokat szereztünk a szorítógátrendszerek, illetve a mentettoldali terep kaviccsal való feltöltésével is. A feltöltés után a legtöbb esetben a jelenség lényegében rrtegszűnt, néhol ugyan a buzgárosodás a fetöltés sávján túlra tolódott ki, de az intenzitása annyira lecsökkent, hogy már nem jelentett veszélyt.
