Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon

Az 1965. évi árvíz 43 A Duna-völgyi árvédelem fejlesztésének egyik fontos létesítménye a Sió-torkolati mű megépítése, mely kizárja a Sió medréből a 36 km hosszban visszaduzzadó dunai árvizeket és hajózhatóvá teszi a Siót Sióagárdig. Lehetőséget ad továbbá 8500 ha terület öntözéséhez, az árvízkapu által létrehozott 90 millió m

3 térfogatú tárolótér vizéből. A Dunavölgyi Főcsatorna torkolati árvízkapuja ugyancsak megépül a III. ötéves terv időszakában. Ez a dunai árhullámokat kizárja a Dunavölgyi Főcsatornából; 7 m

3/s kapacitású szivattyútelepe pedig lehetővé teszi a főcsatorna-menti, gyakran vízzel borított térségek belvízmentesítését. A dunai töltések új típusszelvényének megállapítása nem jelenti a szabvány töltésméretek mechanikus alkalmazását, csupán a fejlesztés jellegzetes méreteit jelöli ki. A töltés tényleges alakját és méreteit a felhasználandó földanyag, a töltés alatti altalaj anyaga, és rétegzettsége, az ebből adódó szivárgási jellemzők szabják meg. A jövőben olyan gátalakot és gátszerkezetet kell kialakítani, mely megfelel a töltés alatti talaj, a rendelkezésre álló földanyagok és beépítési módok szerint változó szivárgási stabilitásnak. A vízépítési talajmechanikai vizsgálatok körét a talaj fizikai jellemzőinek meghatározása mellett, különösen agyagos jellegű rétegeknél ki kell terjeszteni a földanyagok ásványi és kémiai összetételének a víz hatására bekövetkező változásaira és vizsgálni kell ennek a kötött talajok szilárdsági tulajdonságaira gyakorolt hatását is. Figyelembe kell venni, hogy a legtöbb talaj — a tőzeg és szikes talajok kivételével — alkalmas a töltésépítésre, csak megfelelő módon és a gát megfelelő helyére kell azt beépíteni. Nemcsak az aktív gátvédelemnél, hanem az ármentesítés fejlesztésénél is szem előtt kell tartani azt az alapelvet, hogy nem csupán a töltés, hanem az előtte, alatta és mögötte levő talaj, a szivárgás szempontjából összefüggő egészet alkotó talajtömb ellenállása védheti meg a mentesített területeket az árvizek elöntésétől. A talajmechanikai és geohidrológiai szemléletnek ezért fokozottabban kell érvényesülnie mind az árvízvédelem, mind pedig az árvízmentesítés fejlesztésénél. El kell végezni a különösen veszélyes szivárgási jelenségeket mutató szakaszok részletes geohidrológiai feltárását. Korszerű munkahelyi és laboratóriumi vizsgálati módszereket kell alkalmazni a beépítésre kerülő földanyagok és földmunkák minőségi ellenőrzésére. Miután a főveszély a dunai árvédelmi vonalaknál a töltés alatti talajon keresztüli szivárgás, ezért a töltéstest megfelelő méretekre és megfelelő módon való kiépítése mellett, különös gondot kell fordítani a fedőrétegre ható nyomások ellensúlyozására (fedőrétegek leterhelése, hullámtéri anyaggödrök betöltése stb.). Az utóbbi évek árvédelmi és töltésépítési tapasztalatai bebizonyították, hogy meghaladott álláspontnak kell tekinteni azt a korábbi nézetet, mely szerint a töltést lehetőleg vízzáró anyagból kell építeni, mert a megfelelő vízvezetőképességű, nem zsugorodó, durva homokból, vagy kavicsos homokból épített töltések állékonyság szempontjából előnyösebbek, mint a duzzadó anyagból épült gátak, melyek vízzáróak