Vízügyi Közlemények, Kivonatok, 1965

2. Az 1965. évi árvíz és árvízvédelem a Magyarországhoz csatlakozó Dunaszakaszokon

44 Dégen Imre ugyan, de jelentős a térfogatváltozásuk, duzzadásuk, zsugorodásuk a víz hatására. A magas és tartós árvizek miatt nagy területen jelentkező fakadó vizek sok kárt okoztak. Ezeknek a belvízcsatorna hálózatba történő szabályozott bevezetésére — a folyó apadásával lépést tartva — a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. Azokon a területeken, melyeket az árvíz hatására a gát mögötti fakadóvizek különösen veszélyeztetnek a gátaktól megfelelő távolságra tiltókkal ellátott, szabályozható szintű, sűrűbb csatornahálózatot kell kiépíteni, főleg a Szigetközben és Mohács-szigeten. Külön vizsgálat tárgya annak megállapítása, hogy a gát mely szakaszán, milyen távolságban és mértékben építhető ki ez a csatornahálózat és milyen módon történjék a fakadó vizeknek a belvízcsatornahálózatba való szabályozott levezetése. Az 1965. évi árvíz és az ellene folytatott védekezés számos értékes műszaki tapasztalattal gazdagította ismereteinket, és azt is bebizonyította, hogy az árvízvédelmi szervezet jelenlegi formája, mely az árvizek elleni harcban fejlődött ki, alkalmas mind az árvízmentesítés fejlesztése terén előttünk álló feladatok megoldására, mind pedig a védekezés irányítására. A védekezés bonyolult, sokrétű, műszaki, szállítási, ellátási és igazgatási feladatainak egységes irányítása a vízügyi szervezet útján helyesnek bizonyult. A védekezés tapasztalatai megmutatták azt is, hogy a védelemben résztvevő szervek műszaki és igazgatási tevékenysége, célszerűen összehangolható a megyei tanácselnökök vezetésével működő Területi Árvédelmi Bizottságok útján. A különösen nagy, országos méretű árvízveszély idején, a Minisztertanács hatáskörében eljáró Kormánybizottság működése nagy segítséget nyújtott az árvíz elleni küzdelem legnehezebb időszakában a népgazdaság erőforrásainak mozgósításához, a védekezéshez szükséges műszaki és anyagi eszközök biztosításához. A Duna völgyében 345 000 ha értékes területet, városokat, községeket, ipartelepeket, közlekedési fővonalakat veszélyeztetett az árvíz. Bárhol szakad át a gát, nehezen kiheverhető, igen jelentős károk keletkeztek volna. A védekezéssel sok milliárdnyi értéket sikerült megmenteni a pusztulástól. Ennek, ellenére az árvízkár jelentős volt. A hullámtéren és a töltéssel nem védett magasparti területeken keletkezett közvetlen árvízkár 360 millió forintot tett ki. A töltések mögött feltörő fakadó vizek 17 700 ha szántóterületet borítottak el és 2600 házat megrongáltak. A megrongálódott épületek újjáépítése, a töltések helyreállítása befejeződött. A nagy dunai árvíz tapasztalatai alapján a védőművek fejlesztése a korábbiaknál jóval gyorsabb ütemben folyik. * * * A múlt század nagy vízügyi munkaterve, Széchenyi István, Vásárhelyi Pál, Beszédes József álma valósággá vált. Az országos méretű nagy ármentesítési munkák megindítása óta eltelt több mint 100 év alatt az ármentesítés ügye hatalmas léptekkel haladt előre. Évtizedek tapasztalatai és egy-egy árvíz tanulságai alapján fokozatosan fejlődött a több ezer kilométer hosszú gátrendszer. Különösen gyors volt a fej-